Az egyik kutya, a másik egy híján húsz
Szlovák rendőrök a magyar ultrák ellen a DAC-Slovan meccsen
[origo]MTI2008. 11. 01., 15:13Utolsó módosítás: 2008. 11. 02., 0:22
eszközök:
Magyar szurkolók is megsérültek a szlovákiai Dunaszerdahelyen, a DAC-Slovan focimeccsen, amikor összecsaptak a szlovák rendőrökkel. A szurkolók szerint a kommandósok előzmények nélkül rohanták le a magyar drukkerek szektorát, a szlovák hatóságok ezt tagadják. Budapesten a botrányos mérkőzés hírére demonstrációt tartottak a szlovák nagykövetség épületénél.
---------------------------------------------------------------------------------
Mindenki elgondolkodhat, hogy hol van rendőrállam. A felvételeket látván egyértelműen látszik az a rendőri brutalitás, amit nem indokolhat semmilyen rigmus kiabálása, vagy történelmi zászlók lengetése.
Ámde! Nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy miért kell kihívni maguk ellen a sorsot a magyar szurkolóknak? Tudván tudták, hogy nem fogják kar(d)ba tett kézzel nézni a szlovák rendőrök, katonák, biztonsági őrök, amint a „békés” szurkolók „vesszen Trianon!”, vagy „nincsen hazátok, szlovákok nincsen hazátok!” - örökzöld slágereket dalolják. Nagyjából annyira tették ki magukat a veszélynek a drukkerek, mintha annak idején, egy Hitler beszéd közben, egy zsidó kiabált volna ki a tömegből, hogy „éljenek a biboldók!” Tisztában voltak vele, hogy bajuk eshet, de ennek ellenére vállalták a kockázatot. Hangsúlyozom, hogy teljes mértékben elítélem a szlovákok brutalitását, de nem szabad szemet hunyni afelett, hogy ezért a magyarok is felelősek. Az egyébként is feszült politikai helyzetben csak ártanak azok, akik itthonról átruccannak a Felvidékre, és 1,5 óra alatt többet ártanak a szlovákiai magyarok helyzetén, mint öt Malena Hedvig-ügy összesen. A „békés” szurkolók a meccs után visszatérnek Magyarországra, de felvidékiek ott maradnak. Ha igazán segíteni szeretnénk a magyar testvéreinknek, akkor hagyjuk őket békén, és azzal javítsuk a helyzetüket, hogy legalább nem ártunk.
Trianon régen volt. Nem szabad elfelejteni, de ezen rágódni sem, mert visszacsinálni úgysem lehet. Több pozitív szemlélet kellene, mert a sirámoktól nem lesz szebb a hazánk. Amíg a múltan kesergünk, elmegy mellettünk Európa, Szlovákiával és Romániával karöltve. Addig-addig sajnáljuk a határon túli magyarokat, amíg a végén ők fognak (le)sajnálni minket, hogy a megmaradt csonka Magyarországot is kettészakítjuk, és marakodunk egymással, ahelyett, hogy próbálnánk fejlődni és Európába beilleszkedni, nem elveszítve az ország arculatát – ha van még ilyen egyáltalán. Egymást nyomja mindenki a víz alá, mintsem a mentőövet dobná be valaki. Ha az országunkat a Titanichoz hasonlítom, akkor úgy látom, hogy itt nem lesznek túlélők, mert aki a mentőcsónakba beszállna, hogy segítségért siessen, azt rögvest a tengerbe lőnék. Megérdemeljük a sorsunkat, minden állam úgy fejlődik, ahogy az állampolgárai lehetővé teszik.
Magyarok! Tartsunk bakot közösen, hogy a gyerekeink felülemelkedhessenek a hétköznapi civódásokon, annak reményében, hogy együtt elindulhassanak Európába, egy szebb és új élet felé.
Mert egyedül nem megy…
