Raffael és Sztojka
Bűn és bűnhődés?
Bájos arcok néznek ránk a képről: Raffael Sándor és Sztojka Iván. Tipikus bérből és fizetésből élők tekintete, a mi bérünkből és fizetésünkből élőké. Ők a maffia életet nem a Keresztapa című filmből ismerik, hanem a hétköznapjaikból. Született gyilkosok, hogy még egy kétes hírű filmcímet citáljak.
A bűn elkövettetett, de lesz-e bűnhődés, MÉLTÓ bűnhődés? Gratulálok az osztrák és magyar rendőrség munkájához, de ez még csak a kezdet. Eddig sem az volt a fő problémám az igazságszolgáltatással, hogy nem kerültek elő a tettesek, hanem az ítélet, amit kiszabtak rájuk. Példát kell(ene) statuálni most, amikor a közhangulat is ezt kívánja. Sajnos eltörölték a halálbüntetést, pedig, ha Magyarországon népszavazást írnának ki ebben a kérdésben, - kutatások alapján - a szavazók 75%-a szavazna mellette. Természetesen az EU megköti a kezünket és ezért nem írható ki a referendum, de azért elgondolkodtató, hogy egy ilyen esetben milyen büntetés lenne az elfogadható. Eme két „szimpatikus” fiatalember soha a büdös életben nem fog a börtönből szabadulva legális életet kezdeni. Mihez is kezdhetnének, hiszen csak a bűnözéshez értenek. Mivel nem végeztek jogot vagy nem lettek nemzetközi sakk nagymesterek, marad a védelmi pénz beszedése, egy kis szurka-piszka, mikor mire van igény. Az Állam pénzén, a sitten kitanulnak néhány új trükköt, fortélyt, gyúrnak még egy keveset, hogy tökéletes erőállapotban tudják halálra rugdosni a szórakozni vágyó embereket. Végeredményben az adófizetők szponzorálják őket ahhoz, hogy a cellában töltött évek alatt nehogy kiessenek a formából. Egy rács mögött töltött nappal 1000Ft-ot ül le a rab és ez 3000 forintjába kerül az országnak. Röhejes, nem? Szerintem a magas energiaárak mellett is jobban járna mindenki, ha némi áramot helyeznénk az ülőalkalmatosságába és nem kellene tovább etetni. A továbbiakban nem fog leszúrni senkit, nem sarcolhatja tovább a becsületesen dolgozó vendéglátóst és nyugodtan szórakozhatnának a fiatalok…
Bízom abban, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését, mi pedig nyugodtabban élhetünk…amíg nem jönnek egyszer harmincan…
