Imádom engem
Szívemnek oly kedves vagyok
Érzelmeim velem nagyok
A szellemem újfent ragyog
Könnyezek, ha rám gondolok
Érzem, hogy imád a népség
Stílusom maga a szépség
Nem tudom, mi a kevélység
Legfőbb jelzőm a szerénység
Izsófalván megfordultam
Jól éltem ott, nem koldultam
Egyszer mégis elindultam
Tizenkilenc alig múltam
Futballmezben feszítettem
Meccset el nem veszítettem
Néhány bútort készítettem
Sok konyhát feldíszítettem
Feltűntem az iskolában
Később tanár rémálmában
S mondhatjuk, hogy általában
Humorbonbon volt a számban
Pingpongütő ballal, jobbal
Lassan, avagy sebbel-lobbal
Kommentátor, kapus, csatár
Sorolhatnám, nincsen határ
Meghatódom írásomtól,
Zseniális glosszáimtól.
Szerencsém, hogy vagyok nekem
Hálám sírig üldöz engem
Ami most jön nem képletes
Én vagyok a tökéletes
A KOS-nak az lesz végzetes
Hogy nem leszek itt végleges
S végül az utolsó sorban
Mikor szívem nagyot dobban
Fejemben a kérdés robban:
Ki csinálná tőlem jobban?
Senki.
Írták:
A banketten előadta: Dusa Fanny
Saját magát alakította:
( Jobbra, Fanny )
