Cikk, három felvonásban

Zöldi Tamás nyerte október 27-én, a Marczibányi téren megrendezett, Komlósi Oktatási Stúdió által meghirdetett asztalitenisz bajnokságot.

____________________________________________________________

Nagy meglepetésre nem történt meglepetés

A remény rabjai

 Zöldi Tamás nyerte október 27-én, szombaton a Komlósi Oktatási Stúdió által kiírt asztalitenisz házibajnokságot.

Nagy várakozás előzte meg az eseményt, hiszen senki nem tudhatta, ki nyeri majd meg a rangos versenyt. Rengeteg ismeretlen ismerős mérhette össze az erejét, bízva abban, hogy talán megszerezheti az aranyérmet. Csak egy valaki tudta, minden remény hiába, és ez a valaki nem volt más, mint a torna győztese: Zöldi Tamás. Olyannyira tisztában volt képességeivel, hogy több nappal a bajnokság előtt kiírta az iskola üzenő falára a győzelmét. Nem vették komolyan a társai, pedig ezúttal komolyan beszélt a komolytalan Móka Miklós Jr. Mivel szavatartó ember hírében állt, kénytelen-kelletlen megtette, amit megkövetelt a szava.

Bevállaltam

Nem tehettem többet, most nem. Minden jó szándékom ellenére megmérkőztek velem, annak ellenére, hogy előre, jó előre figyelmeztettem őket. De nem, ők makacsul ragaszkodtak a játékhoz! Egyszerűen nyernem kellett, hiába próbáltam hagyni magam, a kezem átvette a hatalmat az eszem felett, és sebészi pontossággal ütöttem a labdát. Azóta nincs barátom, Tisztelt Csernus Úr!

Budapest, 2007. 10. 30.

Habzsoljon okosan!

Zálogházi tyúkhúsleves 0%-os THM-mel

A hangulat paprikás, az áraink borsosak

Egyenek, vegyenek! Mostantól nincsen kifogás, hogy „sajnos nem engedhetem meg magamnak az éttermi étkezést”- vége, érti, vége?! Mától új világ kezdőik, méghozzá a LÍZINGKONYHÁÉ. Csupán 10%-ot kell előre befizetni, és máris lehet fogyasztani, ami ebben az esetben kissé fals megállapítás, hiszen hiába fogyaszt a kedves vendég, mégis dagadni fog a gyomra, nekünk meg a pénztárcánk.

Indul a gasztronómiai álomutazás, tegye keresztbe kamatlábát és hagyja, hogy a sült galambot a szájába hozzuk, persze némi készpénzfizetés ellenében. Ez a forradalmi újítás kihathat az egész világegyetemre, minden szerénység nélkül kijelenthető. Zabálhat kedvére, és (rá) fizetni ráér évek múlva is! Egyáltalán ne aggassza a kamat, hiszen már úgyis hozzászokott a részletfizetés ezen árnyoldalához. Ez csak részletkérdés, igaz, az Ördög a részletekben rejlik, de ezzel ne törődjön. Mi aggódunk Ön helyett! Amennyiben úgy érzi, annyi pénze van, hogy elkölteni már nem tudja, segítünk. Nálunk bármikor földönfutóvá eheti magát! Kieheti magát a saját vagyonából! Ez a demokrácia! A szabad akarat diadala, a józanész felett. Hát nem észbontó? De.

Cégünk filozófiája, hogy a káposzta is elfogyjon, és a kecske is megdögöljön. Nincs többé korgó gyomor, legfeljebb üresen kongó buksza, de az dögivel.

Tevékenységünk csak egy apró dologban tér el a nonprofit szervezetektől, mégpedig abban, hogy mi pénzért csinálunk mindent.

   Szolgáltatásaink:

-         Étkezés közben INGYENES koleszterinszint mérés (némi anyagi hozzájárulás esetén, az Ön számára megfelelő érték, közjegyző által hitelesített igazolólapon megoldható).

-         Minden asztal mellett szobamérleg található, INGYENESEN megmérheti tényleges testsúlyát, de magától értetődő módon, ha nem szeretné tudni, hogy hány kilogramm, a „diszkrét” gomb megnyomásával a gép elrejti Ön elől a nem kívánt értéket. Talán mondanom sem kell, hogy ennek is, mint az igazságnak, megvan az ára.

-         Fenomenális lehetőség, ne hagyja ki! Kettőt fizet, egyet kap! Az akció az Ön pénzkészlete erejéig tart. Keresse a lúzermenü feliratot!

-          Kérhet dupla adagot FÉL ÁRON! (igaz, nem fog kapni)

Természetesen a lista nem teljes, de remélem ennyi is bőven elegendő ahhoz, hogy elnyerjük tetszését. Amennyiben nem, úgy egy kisebb összeget tudunk biztosítani annak érdekében, hogy megváltozzon a véleménye.

Házhozszállítást vállalunk, akár hajléktalanoknak is!

Egyen a vendégünk!

Lízingkonyha Bt

  Műhelyvezető tanár: Lukáts György író, újságíró, Sport Szakállamtitkárság Kommunikációs igazgató, azaz Luki.

Ez az életem első írása, amit egy számla hátoldalára írtam ceruzával.

 Az iskolában kellett választani műhelytanárokat, akik tanítani fognak minket fél éven át. Lukáts György (Luki) előadásáig egy másik tanár volt az én jelöltem. Ezt a "művet" a nulladik órára írtam, amit az első műhelyórán átnyújtottam Lukinak.

A SZELLEM vasútja

    Olvastam egy cikket, aminek a végén a következő aláírás volt: Lukáts György. Ki Ő? Mit akar? Honnan jött? Miért pont ide? Sokasodtak a kérdések a fejemben, de fogalmam sem volt kit takar e név.

    Telt, múlt az idő, amíg egy napon arra ébredtem újságíró szeretnék lenni. A felismerés után rögtön visszafeküdtem, hátha elmúlik. Nem múlt el, sőt egyre jobban éreztem, hogy megtaláltam azt, amit nem is kerestem. Gondoltam, ha most nem cselekszem olyan lehetőséget hagyok ki, amit még akkor is bánok majd, amikor már semmi sem fog bántani engem. Ha a továbbiakban is azzal foglalkozom, amiből megélek és nem azzal, amiért élek, sohasem lesz teljes az életem.

    Rövid időn belül meggyőztem magamat, ez így nem mehet tovább, lépnem kell! Léptem. Ráléptem a KOS hirdetésére a világhálón. Meglátni és megszeretni egy pillantat műve volt. Eltűnt az erdő, amitől nem láttam a fát. Ez az! – kiáltottam hangtalan. Tudtam már mit akarok, csak más nem tudta még ezt. Jelentkeztem. Komlósi Gábor bevezetője után világossá vált, itt a helyem. Szerencsére felvettek, így már sima út vezet az újságírás göröngyös útjához, gondoltam hanyagul. Egyik előadás követte a másikat. Jöttek szimpatikus előadók – ismert emberek – megismerhettem a Mestert testközelből, aki számomra nem EGY tévés, Ő maga a TV. Mintha az angolok róla nevezték volna el a televíziót, Tamás Vitray. Hát igen, ekkorra már volt bennem egy kicsi félsz, hogy mit is keresek én itt, ennyi nagy név között. Már kezdtem elbizonytalanodni, amikor belépett az ajtón Lukáts György. Beszélni kezdett és öt perc elteltével úgy éreztem mindig is ismertem. Biztos voltam abban, aki úgy tud mesélni az első cikkéről, hogy könny szökik a szemébe és elhiteti velem a fehér lapról, hogy az a papír a világ megváltoztatására alkalmas csoda – az, az én emberem. Megérkeztem.

    Ez az állomás az első a szellem vasútján, de hiszem azt, hogy egy jó SZELLEM fog engem elkísérni a következő állomásra.

     Az ajtók záródnak, vigyázat jövök!

www. casanova. hu

   Szerelem első kattintásra, keleti kényelem, nyugati izgalom. Végre vége az unalmas randiknak, a végeláthatatlan SZEMÉLYES beszélgetéseknek (fúj!) Eljött az idő, hála a technikának, hogy otthon, sör mellől, nyugodtan, bredpitként, azt írjak magamról, amit akarok! Ki kérheti tőlem számon mindezt? A szoftverrendőrség? Az mellékes, mondhatni természetes velejárója a történetnek, hogy akinek írok, történetesen egy kísértetiesen Angelina Jolie-ra hajazó nőszemély (?). Kit érdekel? Buli van! Nem baj, bontok még egy sört! Korlátlan az internetem, a sörkészletem már kevésbé. Sebaj, ha elfogy, töltök le a netről!
   Minden alkalommal, amikor belépek a valótlan világomba, mint VV Senki, néhány perc elteltével már VV Valaki vagyok, és ez nem semmi! Eltűnnek a bajok és átadom magamat Rodolfó országának. „A kezemet figyeljék, mert csalok!” Itt a látszat csal, de ez senkit sem zavar, legalábbis engem nem. Még nem.
   Beszállás az álomhajóba, indul az utazás, horgonyt fel! Szisszen a sör, ütöm a billentyűket, kezdetét veszi a metamorfózis, a teljes (meg)hasonulás. Keresem a párom, szerencsére nem tart sokáig, hiszen irtó gyors a gépem processzora. Rákattintok a nagy Ő-re: nem marad viszonzatlan az igyekezetem, a bébi is rám kattan. Osztom az észt, a lány szorozza kettővel. Érzem, hogy az IGAZIVAL ülök szemben, és az a pár kilóéter sem zavar, ami kettőnk között van. A harmadik sörömnél már kigyúrt is vagyok, a kiscsaj sem rest, már tangában ül a gépnél - legalábbis ezt írja. Ja, én hiszek neki! Miért ne hinnék, amikor Ő is bízik bennem? Ahogy a mondás is tartja: „Ember csetezz és bízva-bízzál!”. Virtuális barátnőm - nevezzük Virtilnek - nagy ötlettel áll elő.
- Mi lenne, ha levenném a bugyim?- írja remegő betűkkel.
- Rendben - és nyomok egy Entert. Érzem, ebből lesz valami! Forrósodik a levegő, alig bírja hűteni a laptopomat a ventilátor.
- Írd le a férfiasságod paramétereit, Te csődör! - ez övön aluli kérés, gondoltam. Ettől az óhajtól lefagyok. Szerencsére a Reset gomb segítségével sikerül újraindítanom a gépet. Őrült mázlim van! Megvár a bige, amíg újra belépek Kamulandba.
- Töltsük együtt az estét, 80 megabájtig!- rukkolok elő frenetikus tervemmel.
– Klikkelsz velem? - tréfálkozik kacéran vagy pucéran, már nem is értem. Ekkor már a hetedik sörömnél járok és tudom, hogy felejthetetlen este lesz számomra. El is mentem rögtön a beszélgetést.
   Reggel van, 13 óra, próbálok kikelni az ágyamból, de nem megy. Kikelek magamból, már mérgesen rugaszkodom neki újra, de hiába. A földön vagy 20 dobozos sör, üresen, a laptopból is csepeg a mennyei manna. Sikerült a letöltés? Működik a találmányom? Több kérdés kavarog a fejemben, mint Vágó Istvánnak a negyvenéves pályafutása alatt, de lehetséges, hogy nem is a kérdés az… Igazam van, a sör kavarog és a hasamban. Sietek, megnézem hány ingerem van. A Google 10 találatot dob ki.

A vonat nem vár

 Kivéve, ha sztrájkol a masiniszta

   Éljen a demokrácia és a sztrájkhoz való jog! Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy nem károsul ennek az intézménye. Nagyon fontos, hogy a mindennapi betevő munkabeszüntetés meglegyen. Az nem fontos, hogy ki teszi le a munkát tüntetőleg, a BKV, a Volán, a MÁV vagy egyéb szakszervezet, a lényeg az, hogy élhessenek ezzel a lehetősséggel! Teljes mértékben mellékes, hogy ennek az akciónak hány és hány aktív elszenvedője lesz. Mennyi lesz azok száma, akik elkésnek az iskolából, vagy adott esetben hányan szállnak taxiba (nem kevés pénzért), hogy beérjenek a munkahelyükre, mindezt Gaskó István VDSZSZ elnök úri passziója miatt. Havi 1,5 millió fix-szel, Gaskó könnyen viccel.

  Kétségtelenül ezek kemény szavak, de kérdem én: meddig lehet még büntetlenül egy metropoliszt megbénítani? Semmi problémám sem volna, ha nem lenne alapvetően irreális a követelése a Ligának.  Az érdekvédők első körben azt követelték, hogy a MÁV-Cargo privatizációjából származó 102,5 milliárd forint 15 százalékát a dolgozók között osszák szét. Ez a valóságban 2,5 havi átlagbért, vagyis körülbelül bruttó 700 ezer forintot jelentett volna minden vasúti dolgozónak - Gaskó számítása szerint. Mára már óriási kedvezményt ajánlottak a Kormány számára, miszerint megelégszenek a nettósított összeggel is, azaz 250 ezer forinttal. Olyan rendesek, nem? Nagy kegyesen lemondanak 450 ezer jó magyar forintról abból az üzletből, amihez semmi közük sincs. Egyszerűen felfoghatatlan, miképpen gondolják azt, hogy jár nekik egy fillér is abból a pénzből, amit az Állam a privatizációért kapott. Ezzel az erővel minden magánkézbe adott állami vállalat dolgozói tarthatnák a markukat utólag. Nonszensz. Sajnos nehezen elképzelhető, hogy e lépések mögött nem húzódik meg a politika…Azzal, hogy a fejünket a homokba dugjuk, még a jelenség létezik. A közvéleményben érdekes módon úgy csapódik le, hogy a MÁV vagy a BKV sztrájkol, azaz a Kormány a hunyó. Keveset érdekel, hogy ténylegesen ki a felelős a purparléért.

   No, és itt van a másik nagy „játékos” a BKV. Hogy mivel játszanak? Az idegeinkkel. A fővárosban százezrek gyalogoltak több kilométert vagy kérték meg ismerősüket, sógort, komát, hogy vigyék el őket kocsival a munkahelyükre és a gyereket az iskolába. Mindennek a hátterében a járatritkítás áll. Ritka nagy naivitásról tesz tanúbizonyságot, aki ezt így, ebben a formában elhiszi. Hiszi a Piszi. (Sajnos lapzártáig nem sikerült elérnünk Piszi urat, hogy kifejtse a véleményét.) Elnézést ezért a rossz tréfáért, de ezt már nem lehet komolyan venni, az egész politikai civódás mára már nevetségessé fajult. Ez a vicc az a kategória, amin nem lehet nevetni, sőt, tartok tőle, hogy sírás lesz a vége…

Őszinte érzések, részletfizetési kedvezménnyel

Megvásárolt $zerelem

   Anyagias világ. Pénzért minden és mindenki megvehető. Ez igaz? Kétlem. Mégis sokan, sokszor megpróbálják, hátha lehet benne valami. Alapvetően három szempont áll egymással szemben. Aki pénzért vesz szerelmet, mert úgy érzi ingyen nem kapna, a másik típus, aki kapna ugyan, de telhetetlen és neki semmi sem elég, a harmadik, (ez a legszörnyűbb) aki lusta, igénytelen, s képtelen arra, hogy akár a kisujját megmozdítsa egy párkapcsolat kedvéért. Természetesen mellőzöm azokat, akik nem veszik igénybe eme ősi szolgáltatást. Ők nyílván most az olvasóim zöme.

   Mi lehet ennek hátterében? Mi vihet rá egy „egészséges” férfit, hogy pénzért szexeljen? Persze a kérdés akár költői is lehetne, mégsem az. Csak és kizárólag a férfi a hibás? Nem feltétlenül, de teszem hozzá rögtön, hogy elsősorban az erősebb nem képviselői azok. Igaz, hogy az erősebb nem, de ebben az esetben a gyengébbik jellemről beszélek. A legkönnyebb uraim a problémák elől bemenekülni egy nyilvános házba. Nyilván egyszerűbb, de megoldja-e azt, amiért bementek oda? Ettől még holnaptól változatlan lesz az életük. Tudom, most sorolhatnák, hogy „a stressz, a rengeteg munka és nincs idő semmire” problémakör az oka mindennek. Tévednek! A hiba az Önök készülékében van, kedves bajtársaim. Mindig arra van idő, amit fontosnak tartunk.

Első olvasásra nagyságrendileg az olvasóim fele hördül fel most, és küld el melegebb éghajlatra.

 „Hogyan lenne időm rá, amikor a főnököm halálra dolgoztat?”

Egy percig sem gondolom azt, hogy ez egy egyszerű feladat. Halkan kérdezném csak: kivel szeretnék leélni az életüket, a főnökükkel? Az igazgató úr fog Önök helyett gyereket szülni? Ne értsenek félre, nem számon kérni szeretném azokat, akik e sorokat olvassák, csak szeretném, ha megszólalna a lelkiismeretük. Ha még van, már bocsánat.

    Elfogadom, hogy valakinek fontosabb a munkája, mint a család és nincs szüksége utódra. Azoktól az olvasóimtól el is köszönnék, nekik nincs mit mondanom a továbbiakban. Remélem maradtak még páran. 

Ugye maradtak?

A világot megváltani meglehetősen bonyolult, viszont annál inkább lehetetlen, de én mégis megpróbálom.

Mi a megoldás, hogyan lehetne változtatni a kialakult helyzeten? Aranyszabály nincs, viszont a jól bevált recept annál inkább hiányzik ehhez. Nincs más teendőjük, mint belegondolni a partnerük helyzetébe. Megérdemlik-e a társai, hogy Önök ezt tegyék velük? Nézzenek a gyermekükre és lássák meg benne azt a csodát, ami kizárt lenne, ha nincs, aki a világra hozza. Nem lehetnek annyira önzők, hogy azért és csak azért menjenek szobára, mert a feleségük néhány kilóval többet nyom a latba.

Ez ennyire súlyos kérdés lenne?...

„Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett” (Antoin de Saint-Exupery)

Szűzön-vízen át

Erénytelen helyzet

   Rohan az idő. Hol van már az, amikor anyukával kellett menni a bálba, és a tánckönyvbe feliratkozni, ha ismerkedni akart a férfi? Az érintetlenség megőrzése a nászéjszakáig ma már csak rossz viccnek tűnik. Változik a világ, minden gyorsabb és türelmetlenebb lett. Napjainkban cikinek számít a romantika, a virággal a szájban táncolás. Szinte ritkaságszámba megy, ha kinyitják a nő előtt az ajtót, az már nem, ha az orra előtt becsapják.

   Tényleg kihalt a mai fiatalságból az udvarlás iránti vágy, vagy már ennyire elgépiesedtünk, hogy nincs is igény az ilyesfajta tiszteletkörök lefutására? Vajon ki rontotta el?

A férfiak

   Ki kell mondani az igazságot, igen tisztelt Uraim! Elkényelmesedtek. Fontosabb lett Önöknek a meccs, a haverok és persze a munka. Napi 25 óra robot után már nem nagyon fér bele a vászonnép jelenléte. A titkárnő pedig, mint tudjuk, nagyon készséges munkaerő… Az erősebb nem (?) képviselői képesek megfeledkezni arról, hogy a jelen helyzetben még nem képesek gyermeket szülni, bármennyire sokoldalúnak tartják is magukat. Nagykanállal habzsolják az életet, és hipp-hopp 60 évesek lesznek, és rájönnek arra, hogy igaz, elértek mindent az életben és talán még annál is többet eggyel, de nincs utód, aki tovább vihetné cégük hírnevét. Ekkor jön a pánik és ezzel egy időben, a korban hozzá (nem) illő huszonéves, aki „fülig szerelmes” lesz a főnökébe, és érkezik is a koraszülött kisded, aki negyedik hónapra* jön a világra (* a nászéjszakától számítva). Ennek érdekében felszólítom a férfitársadalmat, hogy lépjenek! Ne félre, hanem a tettek mezejére. Állítsák meg azt a folyamatot, hogy a gyereküket más nevelje fel, mivel Önök már alulról szagolják az ibolyát, ahelyett, hogy felülről éreznék, Ibolyát. Szép dolog a siker, a pénz, a csillogás, de van, amitől semmi nem lehet előrébb való, és ez a CSALÁD. Elcsépelt mondatok, üres frázisok? Lehet, de ennek ellenére, vagy éppen ezért nem lefutott meccs még ez! Csak azért, mert az esélytelenek nyugalmával indulnak neki a küzdelemnek, még egyáltalán nem dőlt el a mérkőzés. Kettőn áll a vásár, ami a jelen esetünkben nem egészen igaz. Akar-e itt valaki venni valamit? Látszólag egyszerű a kérdés. Megvan-e az igény arra, hogy életre szóló társat keressen magának a hímtagú egyed képviselője, vagy megelégszik az életre szóló élménnyel is?

A nők

   Kedves Hölgyeim, álljunk meg egy szóra! Érthető az igyekezetük, hogy próbálnak lecsapni az ideális pasira, hiszen mint ismeretes, kevesebb férfi él a világon, mint nő, de azért ez mégiscsak sok! Hova tűnt az a türelem, ami jellemezte eddigi életüket? Amióta világ a világ, mindig a gyengébbik nem választott. Igaz, ez idáig legalább a látszatát fenntartották annak, mintha ez nem így lenne. Várták, amíg az előre jól kiválasztott nagy Ő „magától”, önként és dalolva besétált a csapdájukba, és megpróbált udvarolni, amit Önök pironkodva fogadtak. Ideális esetben pár hét múlva akár a csók is elcsattanhatott. Mára ez pár órára redukálódott, és nem biztos, hogy csak a csókra gondolok. Sőt! Biztos, hogy nem. Természetesen tisztelet a kivételnek, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.

   Nem ejtettünk szót a másik végletről, akik nem mások, mint a szinglik. A tudománynak még nem sikerült megfejteni, hogy az egyedülálló nők ezt az állapotot önként vállalták, vagy ez azért van, mert nem kellettek senkinek sem. Persze mondhatnánk, hogy „nem találták meg az igazit”, de keresték-e egyáltalán? Akarnak-e kapcsolatot vagy kényelmesebb egyedül élni, nem alkalmazkodni senkihez? A sok csalódás vezetett ahhoz, hogy feladják a küzdelmet, ami a párkeresés harcterén folyt? Ne féljenek megmutatni, hogy mire képesek egy férfiért, de ne az első alkalommal tegyék ezt meg!

Egyedül nem megy

   Sorolhatnánk a kérdéseket a végtelenségig, ellenben érdemes-e halmozni ezeket? A válasz egyértelmű NEM! A megoldásokat kell megtalálni, és nem a talányokat sokasítani. Azon az egyszerű alaptézisen kell elmerengeni, hogy mit érnek egymás nélkül? Semmit. Azért létezik két nem, mert egyedül értelmetlen az élet, vagy nem? Merjenek Hölgyeim és Uraim változtatni az eddigi szemléletükön! Megéri.

„Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot”- Albert Einstein

    Azt, hogy ki is a hibás nem sikerült kideríteni, de az imént citált személy óta tudjuk: minden relatív.

Teddynek csak a karja tört el, a karrierje töretlen.

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek! Már ezért érdemes volt a Komlósi Oktatási Stúdióba járni.

Cikk értékelése:

Kedves Teddy!

Azt hiszem, még soha nem ajánlottam neked "Komlósis" újságíró-tanulót. Most jó okom van rá! Kérlek olvasd, bíráld és próbáld ki a fiút, szerintem nagyon érdemes!

Köszi, üdv:

Komlósi Gábor

(Komlósi Gábor üzenete a blog-cikk feladatomra írva, Farkasházy Tivadarnak címezve)

Egy naplopó naplójából. 2008. április 6., vasárnap

Csak semmi Pánik, én nyertem!

Szomorú vasárnap

Reggeli agymerengés

   Ezt nem hiszem el, moziba KELLETT mennem! Persze, azzal nincsen baj, hogy filmnézésre „kényszerít” az iskola, de az már mégiscsak sok(k), hogy Till Attila rendezői szárnybontásához használtak statisztának. Régebben nem szerettem Tillát. Most sem. Próbáltam lelket önteni magamba, de mindig melléfolyt a lelkifröccs. Aggodalomra semmi ok - biztattam magamat, annyira mégsem rossz a helyzet, mintha a Mónika show-ba mennék szerepelni. Isteni szerencse, hogy túl sok fogam van ahhoz a műsorhoz! Felötlött bennem a lehetőség, hogy kicsit hosszabban kellene szürcsölnöm a feketémet, és akkor talán elkésnék. Csak pár pillanatig tűnt jó megoldásnak, mert időközben rájöttem, hogy nem kávézom. Nagyon úgy nézett ki a (reménytelen) helyzet, hogy csak egy közlekedési baleset szólhat közbe már. Nem szólt, sőt mélyen hallgatott. Megérkeztem.

Vasárnapi matiné

A fordulat az Odeon moziban

   Az esélytelenek nyugalmával ültem be az első sorba, nem elsősorban a szórakozás kedvéért. A csoporttársaimtól még kaptam egy-két infót, amitől végképp szerettem volna önkezemmel véget vetni a vetítésnek. Hiába koncentráltam erősen, hogy szakadjon el a filmszalag, ezirányú törekvésem dugába dőlt, én meg a kardomba.

   Pálfordulás történt. Kicsit restellem még magamnak is bevallani, de kezdett tetszeni a látottak. Még volt bennem egy kicsi „remény”, hogy talán még elromlik a film. Felsejlett bennem a mondás, miszerint a remény hal meg utoljára, de ahogy haladtunk előre az eseménnyel, egyre biztosabb lettem benne, hogy itt nem lesz temetés. Kifejezetten kellemesen szórakoztam a vetítés alatt, sokszor még mosolyt is fakasztottam a számra. A csoportterápiás foglalkozásos résznél eszembe jutott a Fiala–műhelyem hangulata, de hamar sikerült kiverni az agyamból a negatív hullámokat.  Nagyon ötletesnek találtam a rendezést, kifogástalan színészi alakításokat láttam. A témaválasztás eléggé „meleg” volt, de fogyaszthatóan tálalták elém. Végre egy magyar mozi, ami nézhető nyitott szemmel is! Elégedetten álltam fel a székemből és jó sportember lévén már a sportnapra „gyúrtam” agyban.

Vidám vasárnap

Menekülés a győzelembe

   Következett a nagy derbi. A „kicsik” és a „nagyok” focimeccse, pontosabban a KOS-35. és a KOS-36. évfolyam összecsapása. Első körben az osztályokból két csapat alakult ki. Igazi osztályharc dúlt a pályán, és óriási röhögés a lelátón.  Néhány interjút adtam - nem tudtam ellenállni a kérésnek - a mérkőzés után. Próbáltam megmagyarázni, hogy miért játszunk a harmadik helyért. Viszonylag egyszerűen válaszoltam: „Azért játszom a bronzéremért, mert nem vagyok egy arany ember”. Teljesen magától értetődően az első a KOS-35. lett. Hip-hip hurrá! Ennél már csak az volt kézenfekvőbb, hogy a bronzot is mi nyertük - igaz kissé vitatott módon, büntetőkkel. Az utolsó hétméterest kivédtem - amit a kapus rúgott, majd nem volt más hátra, mint értékesíteni a sajátomét. Berúgtam, ahogy a sportnap után a többiekkel is, de ez egy későbbi történés.

   Kissé csalódottan kocsikáztam át a Marczibányi térre, de élt bennem a vágy, hogy lesz még arany a nyakamban. Csak a félreértések elkerülése végett, nem arra gondoltam, hogy nyakamba veszem Arany Lacit. Betoppantam a csarnokba, de mondhatnám azt is, hogy ott teremtem a teremben. Személyemben a tavalyi pingpong-bajnokot üdvözölhette a közönség. Mivel nagyon hagyománytisztelő vagyok, szerettem volna újra megnyerni a versenyt. Picit nyomasztott az a teher, amit én tettem a saját vállamra azáltal, hogy fűnek-fának és egyéb botanikai élőlénynek elújságoltam, hogy én fogok győzni. Kényszerpályára állítottam magamat. Olyan vagyok, mint egy virtuóz vízszerelő - szeretek nyomás alatt játszani. Az asztalitenisszel egy időben még totózni is lehetett, fájdalom számomra, hogy ezen megmérettetésen nem indulhattam, mivel én készítettem a kérdéseket. Ellenben balga módon a darts versenyen részt vettem, de nekem itt a részvét jutott osztályrészül. Két személyt és egy gyorsot sikerült legyőznöm, de sajnos az ösztöndíjassal nem bírtam, pedig előtte még nagyon bírtam. Pataki úr továbbjutott, ami feldolgozhatatlan trauma a számomra.  Emléke bennem él.

   Egy esélyem maradt, hogy ne kelljen bujdokolva elosonnom a hátsó kijáraton. Nyernem kellett a pingpongon! Tagadhatatlan, hogy én voltam a favorit, de szerettem volna elkerülni azt, amit megannyi biztos befutónak hitt sportoló nem tudott, és ez a bukás. A második hely már ez a kategória, nem beszélve arról, hogyha a csoportból sem jutok tovább. Így, akárhogyan is néztem a lehetőségeket csak egy maradt, amivel maradéktalanul elégedett lehettem - a győzelem. Utálok csalódást okozni másoknak, nemhogy szerénytelenségemnek. Őrületes csatában diadalmaskodtam a döntőben, így ezüstöt markolt Fábián a végén.

Utó-pia

A sörténet vége

   Diadalittasan, ugyanakkor hihetetlen szomjasan vágtunk neki felfedezni Budapest vendéglátóipari alegységeit.  Több helyiségben záróráig maradtunk, meglehetősen mély nyomokat hagyva a vendégseregben és a személyzetben egyaránt. Ahol megfordultunk, az egy négyzetméterre jutó kacagások száma nagyon magas volt. Egy nehéz nap éjszakáján hajtottam nyugovóra a fejemet. Pattogott az agyamban a pingpong-labda és darts-cal a vasút felé, mély álomba szenderültem.

ÖnéletArc

Egészen 1978. március 22. napjáig kellett várnia az emberiségnek a világirodalom legígéretesebb tollforgatójának világrajövetelére. A születésekor apja sírt fel helyette, majd elégedetten hátra dőlt a szülőszoba székében. „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” Már gyermekkorában lerítt róla a tehetség, csak akkor és ott még azt nem lehetett tudni, miben nyilvánul meg? Ahol megfordult, legyen az óvoda, iskola, katonaság, mindenhol felhívta magára a figyelmet, nem emeltdíjas számon. Konzervatív ember lévén, az általános iskolával kezdte tanulmányait és sikerült a szintidőn belül elvégeznie. A viccben már akkor sem ismert tréfát, így jellemezte azt az időszakot: „Nevetséges 8 év volt!”.  Az írói pályája már majdnem elkezdődött, de ekkor még egy rokon szakmával kacérkodott, asztalosnak jelentkezett. Egész jól ment neki, hiszen osztályelsőként végezte a középiskolát. Rengeteget készült, mondhatnánk teljes joggal, csak ebben az esetben nem mondanánk igazat. Nem tanult Ő, csak tudott. Futballozott NB III-ban, kapus volt a lelkem, a csapat kapitánya. A technikumi éveit Budapesten töltötte, majd a sikeres vizsga után a fővárosban helyezkedett el. 2000. nyarán megnősült és ekkor tudta meg mi az igazi boldogság, de akkor már késő volt! A katonaságnál igen vicces feladatot kapott. Ő volt a felderítő. Amerre ment, mindenki felderült! Óriási karriert futott be, fél év alatt tizedes lett! Már ekkor látszott, sikerre éhes és szeretetre szomjas. 2003. december 6-án, mintegy Mikulási ajándék gyanánt utolérte a statisztika, miszerint a válások 100%-a házassággal kezdődik. Legendás lelkiereje és optimista gondolkodása folytán, viszonylag hamar visszatért belé az életkedv. Igaz, ne tagadjuk, ebben az időszakban nemegyszer csak hányni járt belé a lélek. Jöttek a dolgos hétköznapok, míg egy szép pénteki napon, csütörtököt mondott a józan ítélőképessége és hírtelen ötlettől vezérelve eladta lelkét az Ördögnek (igaz, jutányos áron). Újságíró tanonc lett. Most bontogatja szárnyait a Zöld(i) sas. Felszállási engedélye ugyan nincs, de ha így folytatja a Komlósi Oktatási Stúdióból még repülhet!!!

Kedvenc Olvasóm!

Ahogy a megszólításból is kitűnik, szeretném helyén kezelni azon embertársaimat, akik a világhálózat csapdájában rekedtek és megtisztelnek azzal, hogy agymenéseimet olvassák.

Meglehetősen belecsavarodnék a hazugság spiráljába, ha azt állítanám, hogy a kisujjamban van a blogozás. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem fogok erre rácáfolni. Mindenesetre lássanak hát csodát kicsik és a nagyok, életem első blogján írogatok! Nem merek belegondolni, hogy mekkora örömöt okozok azzal, hogy mások szemlencséjükkel érzékelhetik az irományaimat. Csak remélni tudom, hogy egy minimális örömgombócot tudok letukmálni azoknak a szájszervén, akik veszik a fáradtságot és belelapoznak a vírtuális folytatásos teleregényembe.

Jó lapozgatást!