„Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett” (Antoin de Saint-Exupery)

Szűzön-vízen át

Erénytelen helyzet

   Rohan az idő. Hol van már az, amikor anyukával kellett menni a bálba, és a tánckönyvbe feliratkozni, ha ismerkedni akart a férfi? Az érintetlenség megőrzése a nászéjszakáig ma már csak rossz viccnek tűnik. Változik a világ, minden gyorsabb és türelmetlenebb lett. Napjainkban cikinek számít a romantika, a virággal a szájban táncolás. Szinte ritkaságszámba megy, ha kinyitják a nő előtt az ajtót, az már nem, ha az orra előtt becsapják.

   Tényleg kihalt a mai fiatalságból az udvarlás iránti vágy, vagy már ennyire elgépiesedtünk, hogy nincs is igény az ilyesfajta tiszteletkörök lefutására? Vajon ki rontotta el?

A férfiak

   Ki kell mondani az igazságot, igen tisztelt Uraim! Elkényelmesedtek. Fontosabb lett Önöknek a meccs, a haverok és persze a munka. Napi 25 óra robot után már nem nagyon fér bele a vászonnép jelenléte. A titkárnő pedig, mint tudjuk, nagyon készséges munkaerő… Az erősebb nem (?) képviselői képesek megfeledkezni arról, hogy a jelen helyzetben még nem képesek gyermeket szülni, bármennyire sokoldalúnak tartják is magukat. Nagykanállal habzsolják az életet, és hipp-hopp 60 évesek lesznek, és rájönnek arra, hogy igaz, elértek mindent az életben és talán még annál is többet eggyel, de nincs utód, aki tovább vihetné cégük hírnevét. Ekkor jön a pánik és ezzel egy időben, a korban hozzá (nem) illő huszonéves, aki „fülig szerelmes” lesz a főnökébe, és érkezik is a koraszülött kisded, aki negyedik hónapra* jön a világra (* a nászéjszakától számítva). Ennek érdekében felszólítom a férfitársadalmat, hogy lépjenek! Ne félre, hanem a tettek mezejére. Állítsák meg azt a folyamatot, hogy a gyereküket más nevelje fel, mivel Önök már alulról szagolják az ibolyát, ahelyett, hogy felülről éreznék, Ibolyát. Szép dolog a siker, a pénz, a csillogás, de van, amitől semmi nem lehet előrébb való, és ez a CSALÁD. Elcsépelt mondatok, üres frázisok? Lehet, de ennek ellenére, vagy éppen ezért nem lefutott meccs még ez! Csak azért, mert az esélytelenek nyugalmával indulnak neki a küzdelemnek, még egyáltalán nem dőlt el a mérkőzés. Kettőn áll a vásár, ami a jelen esetünkben nem egészen igaz. Akar-e itt valaki venni valamit? Látszólag egyszerű a kérdés. Megvan-e az igény arra, hogy életre szóló társat keressen magának a hímtagú egyed képviselője, vagy megelégszik az életre szóló élménnyel is?

A nők

   Kedves Hölgyeim, álljunk meg egy szóra! Érthető az igyekezetük, hogy próbálnak lecsapni az ideális pasira, hiszen mint ismeretes, kevesebb férfi él a világon, mint nő, de azért ez mégiscsak sok! Hova tűnt az a türelem, ami jellemezte eddigi életüket? Amióta világ a világ, mindig a gyengébbik nem választott. Igaz, ez idáig legalább a látszatát fenntartották annak, mintha ez nem így lenne. Várták, amíg az előre jól kiválasztott nagy Ő „magától”, önként és dalolva besétált a csapdájukba, és megpróbált udvarolni, amit Önök pironkodva fogadtak. Ideális esetben pár hét múlva akár a csók is elcsattanhatott. Mára ez pár órára redukálódott, és nem biztos, hogy csak a csókra gondolok. Sőt! Biztos, hogy nem. Természetesen tisztelet a kivételnek, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.

   Nem ejtettünk szót a másik végletről, akik nem mások, mint a szinglik. A tudománynak még nem sikerült megfejteni, hogy az egyedülálló nők ezt az állapotot önként vállalták, vagy ez azért van, mert nem kellettek senkinek sem. Persze mondhatnánk, hogy „nem találták meg az igazit”, de keresték-e egyáltalán? Akarnak-e kapcsolatot vagy kényelmesebb egyedül élni, nem alkalmazkodni senkihez? A sok csalódás vezetett ahhoz, hogy feladják a küzdelmet, ami a párkeresés harcterén folyt? Ne féljenek megmutatni, hogy mire képesek egy férfiért, de ne az első alkalommal tegyék ezt meg!

Egyedül nem megy

   Sorolhatnánk a kérdéseket a végtelenségig, ellenben érdemes-e halmozni ezeket? A válasz egyértelmű NEM! A megoldásokat kell megtalálni, és nem a talányokat sokasítani. Azon az egyszerű alaptézisen kell elmerengeni, hogy mit érnek egymás nélkül? Semmit. Azért létezik két nem, mert egyedül értelmetlen az élet, vagy nem? Merjenek Hölgyeim és Uraim változtatni az eddigi szemléletükön! Megéri.

„Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot”- Albert Einstein

    Azt, hogy ki is a hibás nem sikerült kideríteni, de az imént citált személy óta tudjuk: minden relatív.