Műhelyvezető tanár: Lukáts György író, újságíró, Sport Szakállamtitkárság Kommunikációs igazgató, azaz Luki.

Ez az életem első írása, amit egy számla hátoldalára írtam ceruzával.

 Az iskolában kellett választani műhelytanárokat, akik tanítani fognak minket fél éven át. Lukáts György (Luki) előadásáig egy másik tanár volt az én jelöltem. Ezt a "művet" a nulladik órára írtam, amit az első műhelyórán átnyújtottam Lukinak.

A SZELLEM vasútja

    Olvastam egy cikket, aminek a végén a következő aláírás volt: Lukáts György. Ki Ő? Mit akar? Honnan jött? Miért pont ide? Sokasodtak a kérdések a fejemben, de fogalmam sem volt kit takar e név.

    Telt, múlt az idő, amíg egy napon arra ébredtem újságíró szeretnék lenni. A felismerés után rögtön visszafeküdtem, hátha elmúlik. Nem múlt el, sőt egyre jobban éreztem, hogy megtaláltam azt, amit nem is kerestem. Gondoltam, ha most nem cselekszem olyan lehetőséget hagyok ki, amit még akkor is bánok majd, amikor már semmi sem fog bántani engem. Ha a továbbiakban is azzal foglalkozom, amiből megélek és nem azzal, amiért élek, sohasem lesz teljes az életem.

    Rövid időn belül meggyőztem magamat, ez így nem mehet tovább, lépnem kell! Léptem. Ráléptem a KOS hirdetésére a világhálón. Meglátni és megszeretni egy pillantat műve volt. Eltűnt az erdő, amitől nem láttam a fát. Ez az! – kiáltottam hangtalan. Tudtam már mit akarok, csak más nem tudta még ezt. Jelentkeztem. Komlósi Gábor bevezetője után világossá vált, itt a helyem. Szerencsére felvettek, így már sima út vezet az újságírás göröngyös útjához, gondoltam hanyagul. Egyik előadás követte a másikat. Jöttek szimpatikus előadók – ismert emberek – megismerhettem a Mestert testközelből, aki számomra nem EGY tévés, Ő maga a TV. Mintha az angolok róla nevezték volna el a televíziót, Tamás Vitray. Hát igen, ekkorra már volt bennem egy kicsi félsz, hogy mit is keresek én itt, ennyi nagy név között. Már kezdtem elbizonytalanodni, amikor belépett az ajtón Lukáts György. Beszélni kezdett és öt perc elteltével úgy éreztem mindig is ismertem. Biztos voltam abban, aki úgy tud mesélni az első cikkéről, hogy könny szökik a szemébe és elhiteti velem a fehér lapról, hogy az a papír a világ megváltoztatására alkalmas csoda – az, az én emberem. Megérkeztem.

    Ez az állomás az első a szellem vasútján, de hiszem azt, hogy egy jó SZELLEM fog engem elkísérni a következő állomásra.

     Az ajtók záródnak, vigyázat jövök!