Haraszti Ádám kérdezi az élő legendát, Nyilasi Tibort 

(T) alma Mater

Szántó Dávid magyar hangja:

 Haraszti Ádám

A Duna Házból jelenti: Zöldi Tamás

 

   A mi kutyánk kölyke, mondhatnánk teljes joggal, hiszen Haraszti Ádám is a Komlósi Oktatási Stúdió volt hallgatója. Kicsit megilletődötten lép be hozzánk, látszik rajta, hogy nem egy magától elszállt „médiasztár”. Azzal a tudattal érkezett, hogy felakasszuk őt, persze csak átvitt értelemben, hiszen a mai napon a „hóhért akasztjuk”. Önként teszi a fejét a hurokba, és méltósággal viseli, ahogy a kötél szorul a nyaka körül. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi, alkalmi ítéletvégrehajtók, azért nem szorítjuk teljes erővel a kötelet.

Bemelegítés

   Nem ez volt az első találkozásunk Ádámmal, hiszen amikor Nyilasi Tibor volt a Borbély-műhely vendége, akkor már megvillantotta nekünk, hogyan kellene interjút készíteni. Most a másik székben kellett ülnie, mint amit megszokhatott, de ez az ülőalkalmatosság sem törte a fenekét. Ülve állta a sarat a jól, kevésbé jól és kifejezetten rosszul feltett kérdések hallatán. Megtudhattuk, hogy nem közvetítette magát kerékpározás közben. Hát igen, a sportriporter is csak egy ember…Sajnálom, hogy nem kérdezték meg tőle, hogy a saját búvárúszását közvetítette-e. Na mindegy, kanyarodjunk vissza a történtekre! Nagyon rendben volt, amikor többször jelezte a mondanivalója közben, hogy így nem szabad fogalmaznia egy igazi riporternek. Legalább Ő tudja, hogyan kellene. A mai világban már ez sem lebecsülendő! Példaértékű a szakmai alázata és az, hogy nem akarja újraírni a gyermekkorát. Gondolok itt arra, hogy mennyivel szimpatikusabbnak tűnhetne, ha azt mondaná magáról, már négyéves kora óta sportriporter szeretett volna lenni. Erre mit mond Ádám? Pont az ellenkezőjét, hogy eszébe sem jutott ez lenni.

A meccs

   Nagy csatát vívtam Ádámmal. Igazi párbaj volt, de szerintem nem volt baj belőle. Nagyon élveztem a beszélgetést, bízom benne, hogy a beszélgetőtársam is. Próbáltam csipkelődni, de nem hagyta magát, sőt, olykor én húztam a rövidebbet. Gondoltam, ha Pekingben nagy valószínűséggel ökölvívást fog közvetíteni, akkor csak nem lesz probléma egy kicsi, adok-kapok szituációs gyakorlatból. Láthatóan Haraszti élvezte a helyzetet, próbált felülkerekedni, ezen percekben vibrált a levegő kettőnk között. Hol Ádám kereste a szavakat és hol nekem nem volt őszinte a mosolyom. Többször kellett ránk számolni, de kiütni nem tudtuk egymást, igaz, nem is akartuk.  A mérkőzés pontozással dőlt el, hogy ki lett a győztes, annak személyét fedje mély homály...

     

Szerző: GreenTompika  2008.06.17. 17:53 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://greentompika.blog.hu/api/trackback/id/tr10525835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása