"Szeretlek, de kövér vagy!"
Egy SYMA, egy fordított
Szívdobbantó este a Milkával
Egy csoki és más semmi…
A szerelem szavára elindult Emanuelle, és az a több ezer ember, aki azzal a nem titkolt szándékkal vette célba a SYMA-csarnokot, hogy országos rekordot döntsenek. 2008. február 14-én a Milka nagyszabású rendezvénnyel rukkolt elő, ezzel kedveskedve a szerelmes pároknak.
Elérkezett Bálint napja és mára már senkinek sem Bálint gazda jut eszébe erről a névről elsőként, de lehet másodszorra sem. Rohan az idő. Mielőtt elkanyarodnék az idő múlásával foglalkozó érfelvágós, százas papírzsebkendőt felemésztő értekezéshez, azonnal térjünk vissza a mai fiatalok legizgibb ünnepéhez, a Valentin-naphoz! Jó volt látni a mosolygós arcokat, akiket eltalált Ámor nyila. Előfordult, aki ezt a „sebet” büszkén vállalta és folyamatosan hirdette szerelmét a kedvese iránt. Igaz, olyan is akadt, aki szemérmesen, szemét lesütve, a párja kezét alig fogva csak finoman jelezte, az ő szíve is foglalt már. Természetesen képviseltette magát a szingli lányok és a független fiúk is, abban a reményben, hogy ez az egyedülálló állapot talán éppen ma ér véget. Az est végére kiderült, jó páran nem gondolták ezt hiába. Hát igen, felgyorsult a világ. A rendezvényen mindenki megtalálhatta a kedvére való időtöltést. Tóth Gabi koncertje dobbantotta meg a szívet elsőként, és ezzel egy időben a kilátogatók folyamatosan regisztráltak, abban a reményben, hogy megnyerjék az öt ausztriai négyszemélyes utazás egyikét. Mindenki az adatok rögzítése után egy hatalmas piros lapot kapott, de nem azért, mert kiállították őket, hanem éppen ellenkezőleg, ezzel a lappal akarták a megjelenteket egy hatalmas felfestett szívbe beállítani.
A fellépő zenészek között a Danubius rádió jóvoltából vetélkedhettek a játékos kedvű jelentkezők. Péter Petra és Horváth Szilárd volt a felelős azért, hogy az egybegyűltek jól szórakozzanak. Itt jegyezném meg, hogy ugyanez a duett volt okolható, ha nem érezte olyan remekül magát a közönség. Főleg Horváth Szilárd gondoskodott a kínos pillanatokról, de szerencsére ezek a közjátékok nem vették el a szórakozni vágyók kedvét. Az első feladat az volt, hogy a szerelmespároknak helyet kellett cserélniük más partnerével és a vadidegen személynek kellett szerelmet vallania. Egy külön tanulmányt lehetne írni a mai fiatalság szókincséről, kifejezőképességéről és arról, hogy mennyire kihalt az udvarlás, mint fogalom a mai ifjúság repertoárjából. A második „próbatétel”: a mondjunk öt dicsérő szót a kedvesünknek! Nagyon könnyűnek tűnik a feladat, talán azért, mert az is. Persze akkor egyszerű ezt abszolválni, ha van mit ajnározni a másikon. A látottak alapján két eset lehetséges: 1. Nem volt öt szeretni való tulajdonsága senkinek. 2. Nem tudott összeszedni öt értelmes mondatot egy méltatlan méltató sem! Ha azt hinné a kedves olvasó, hogy ennél nem lehetett mélyebbre süllyedni nagyon téved! Elérkeztünk a fantasztikus „szeretlek, de” játékhoz. Az első versenyző ezzel nyitott: „Szeretlek, de kövér vagy!” No comment. Ettől a pillanattól kezdve szállóigévé vált és minden második üzenet ez volt az üzenőfalon, ahol eddig teljesen hagyományos „Imádlak Bori” kiírások voltak.
Akiket hidegen hagyott a játék, azok forró csokit ihattak, ami a Milka ajándéka volt. Óriási sor kígyózott a párhoroszkópnál, nagyon sokan szerették volna megtudni, mit ígérnek, vagy éppenséggel mit nem ígérnek a csillagok? Csillagok, csillagok szépet jósoljatok!- dúdolhatták a Göncölszekér utasai. Mi tagadás, jó volt látni ennyi csillogó szempárt, akik epekedve várták ki a sorukat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy kapcsolatuk örökké tart.
A zenét szeretőknek is volt miből csemegézniük. Egy újabb Megasztár lépett a színpadra, Bartók Eszter személyében. Őt egykori zsűrizője követte, a United frontembere, Pély Barna. Az esemény végére maradt a desszert, a fellépők sorát a Bon-Bon zárta.
A másik sikertörténet a fényképezkedés volt. Nem csak párok fotóztatták magukat, hanem barátnők, barátok (és ellenségek, ki tudja?). Mindenki izgatottan várta, hogy elkészüljön a fénykép, ami megörökíti ezt a pillanatot, amire jó lesz visszaemlékezni a szürke hétköznapokon.
Az est fénypontja, a rekordkísérlet következett, ami nem kecsegtetett már ránézésre sem sikerrel, de mégis mindenki lelkes volt. Jó volt a hangulat, ezt megerősítette az est főszervezője is. Mindenki összeállt egy képpé és a piros kartonlap segítségével egyszerre dobbant meg több ezer szív. Nem volt senki elkeseredve, hogy nem lett részese egy új rekord felállításának. Elkészült a közös fénykép, így egyetlen ember sem tudta letagadni, hogy ott volt, még ha akarta volna, akkor sem. Nem voltunk többen, mint 4500 fő (ennyi kellett volna a Guinness- rekordhoz), de így is nagyon magas volt az egy négyzetméterre eső szerelmesek száma. A lényeg ebben az esetben a részvétel volt, azon belül pedig a SZERELEM. Ebben nem volt hiány, jutott mindenkinek, fiatalnak, öregnek, lánynak, fiúnak. Jobb lenne ezt az év 365 napjában látni, ahogy az emberek szeretik egymást, de ebben a nehéz, megszorító-intézkedésekben gazdag helyzetben örüljünk ennek az egy napnak is.
