A legvidámabb Barok

Innen a barátságon

Mi a barátság? Csak látszólag egyszerű kérdés, pedig nap, mint nap használjuk ezt a kifejezést, szerintem helytelenül. Elcsépelt, üres szlogen lett ez a fogalom.

Ki a barát? Az, akivel minden áldott nap találkozol, és akarva-akaratlan megosztod vele a gondjaidat, örömeidet? Vagy, akit felhívsz, ha szükséged van valamire, esetleg bajba jutottál, és segítség kell? Nem feltétlenül. Sőt, feltétlenül nem.  Ez a személy lehet egy segítőkész rokon, szomszéd, netán régi iskolatárs is. Egy baráttal nem kell napi kapcsolatban lenni, a kötelék erőssége másban mérhető. Talán tíz évvel ezelőtt fogalmaztam meg (elég sajátos módon, ekkor már nem voltam szomjas) számomra mit is jelent. „A barát olyan, mint egy jó kurva; akkor kell, hogy ott legyen, amikor szükség van rá.” Természetesen ez kölcsönös, mert magától értetődik, hogy csak annyit várhatunk el a másiktól, amit mi is megteszünk érte. Igaz, ez patikamérlegen mérhetetlen, hogy ma te segítettél rajtam, akkor holnap én jövök. Az ember ezt érzi, tudja, hogy hányadán áll a kapcsolatuk mélysége. Itt jegyezném meg, hogy nem szexuális értelemben vett kapcsolatról beszélek, mert akkor az alcím ez lenne: Túl a barátságon (ha valaki nem tudná, az a meleg cowboyos film).

Munka barátság.  Na, ez a másik! Attól, mert egy helyen melózok, napi 8- vagy több órát együtt töltötök valakivel, sőt jól kijövünk, még badarság lenne barátságról beszélni. Haver, esetleg jó munkatárs. Az eddig leírtak nem zárják ki azt, hogy a felsoroltak bármelyikéből kialakulhasson barátság.

Férfi-nő közötti barátság. Kizárt dolog! Hittem ezt egészen egy évvel ez előttig, de ekkor megváltozott valami az életemben. Az új iskolám, egy szélesebb perspektívát nyitott meg számomra. Belépett a képbe az írás, és a szakmai alázat. Eddig ilyesmivel nem találkoztam, mivel az asztalosiparban elenyésző mértékben ejthetünk szót szakmai alázatról. Mindenki csinálja a maga dolgát, kisebb-nagyobb sikerrel, a másik munkája nagy ívben le van szarva. Egymás fikázása megy ezerrel, védik a mundér becsületét, igazi farkastörvények uralkodnak.

Naivitás lenne azt írni, hogy a publicistánál ez nincsen így. Dehogynem! Ennek ellenére mégis találtam egy igaz barátot, pedig nem is kerestem. Csak úgy jött, pontosabban én mentem oda hozzá. Gratulálni az írásához. Igen, mert nem fájdalmas dolog ez, ha szívből jön. Az összeszorított fogú, vicsorogva kimondott „gratulálok” halálos is lehet ránk nézve, akár kis mennyiségben is, de az őszinte, lelkünkből fakadó másik fél méltatása, még egészségjavító hatással is bírhat. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy van egy barátja, akinek nyugodtan mondhat bármit és nem kell azon aggódnia, hogy mikor használják ezt fel ellene a bíróság előtt. Első olvasásra hülyeségnek tűnhet – lehet, hogy másodikra is – de sajnos manapság már kevésbé evidens, hogy a barátodból nem lesz egy szép napon az ellenséged.

Nyugodt szívvel hátat merek fordítani Barok Eszternek.

(remélem nem fog LESZÚRNI, hogy ezt leírtam)

Ha szeretnél valóban jó írásokat olvasni, akkor látogass el a www.barok.try.hu oldalra!