Vitray

­   A Magyar Televízió oszlopos tagja, az egyetemes televíziózás úttörő alakja, tudása, tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Ő Vitray, és ezzel mindent elmondtam. Vagyis majdnem mindent. Bármennyire fájó, egyáltalán nem szívesen írok erről, de egész egyszerűen nem tudok elmenni mellette szó nélkül, ami az olimpia alatt történt.

    Vitray Tamás, aki minden sportriporter, vagy televíziós bálványa, de legalábbis elismert alakja, miképpen juthat arra az elhatározásra, hogy aprópénzre (?) váltva a tudását elszegődjön az RTL klub csatornához, és ország-világ szeme láttára egy súgógépről olvasva (kifejezetten rosszul), napról-napra önkezűleg szedegesse ki a szobrának talapzatából a köveket? Kínos volt nézni, ahogy a szemüvegében tükröződött a súgógép, érzékelhetően feszengett a „szerepében”, meg-megakadt a szövegben, és a laikus számára is kitetsző módon nagyon olvasás ízűen adta elő a történetet. Bevallom egyszer, csakis egyszer láttam az olimpia ideje alatt, de ez is bőven elég volt. Úgy éreztem, hogy nem tudnám még egyszer végignézni a közös szenvedést, mert abban a pillanatban nem csak Vitraynak, a nézőnek is az volt.

   Önkéntelenül Antal Imre esete jutott az eszembe. Miért kellett a képernyőre kerülnie, amikor már egy ország tudta, hogy a napjai meg vannak számlálva? Disszonánsnak hatott, hogy egy olyan ember akar megnevettetni, aki maholnap akár meg is halhat. Természetesen a párhuzam nem áll meg a lábán, mert nagyon remélem, hogy a Mester nem beteg, de mégis az emberben olyan érzést keltett a megjelenése, mintha nem lenne az igazi Vitray. Azt sem értettem, hogy mi értelme volt nyilvánosan játszani a sértődöttet, amiért az MTV nem kérte fel az ötkarikás játékok kommentálására. Ő maga köszönt el a nézőktől Athénban, és jelentette ki, hogy ez volt az utolsó olimpiája. Akkor mi okból kellett volna felkérnie a Királyi TV-nek? Ami a legszomorúbb az egészben, és megmagyarázni kevésbé lehet, hogy nem volt Vitray Tamás környezetében egy(!) ember, aki azt mondta volna: Tamáskám, öreg vagy már ehhez, nézzed inkább otthonról, a megszokott Thonet székedről! Arra már gondolni sem merek, hogy az RTL klub önkritikát gyakorolt volna, és valahogyan a „fülébe jutatta” volna a tanár úrnak, hogy köszönjük ennyi volt. Persze, ki mert volna szólni A Vitraynak? Teszem azt a felesége. Úgy tűnik, hogy a stuccpolitikát látta mindenki a legjobbnak. A szomorú az, hogy ránk, nézőkre senki nem gondolt. Soha nem jó látni, amikor meztelen a király…

   Nincs rá szó, hogy mennyire kellemetlen volt ezt megélni, csak bízni tudok benne, hogy az idő, mint mindent, ezt is elfeledteti velünk…