"Pályafutásom során ilyen agyafúrt írással még nem találkoztam" (Lukáts György) 

Képzelt riport egy beképzelt sportolóval

 

    Nagy nap a mai, nem gyakori egy újságíró életében, hogy a világ egyik legnagyobb sportolójával találkozhat. Nagy izgalommal készültem az interjúra, a legszebb öltönyömet vettem fel – gondoltam, nem maradhatok le a hatalmas sztár mellett, legalább az öltözetemben nem. Késésben voltam, de gondoltam időt nyerek, ha számításba veszem az esetleges lehetőségeket. Útban a megbeszélt hely felé próbáltam elképzelni, mit is kérdezzek ettől a nagy formátumú sportgurutól. Az még hagyján, hogy a saját kérdéseimet latolgattam, melyik lesz megfelelő, de a válaszait is ki akartam találni.

-         Jó napot kívánok, elnézést, hogy megvárakoztattam! – ez nyitásnak jó lesz, látja a tiszteletemet a bocsánatkéréssel.

-          Nem tesz semmit, ez ma már a harmadik interjúm és eddig mindenki késett, ez egy ilyen nap! – jól van, biztosan nem fog haragudni, nyugtattam magamat.

-         Meddig szokott várni a publicistára, mindig ilyen türelmes? – még egy utolsó magasztaló kérdés, aztán rátérek a tárgyra.

-         Általában türelmes ember vagyok, nekem is fontos, hogy a média képviselői jókat írjanak rólam, hiszen a mai világban szinte többet számít egy élsportoló életében a nyilatkozat, mint a teljesítménye. Persze, nálam is van egy határ, amit nem léphet át senki! – igen, ez egy normális reakció lehet.

-         Mondja meg őszintén, - ne beszéljen mellé - azon a szombaton, amiről beszél a világsajtó…- a csudába, megérkeztem, a taxi ajtaja kinyílik, ránézek az órámra, elkéstem. A sofőrnek odanyújtok egy ötezrest - nem kérek vissza - vetem oda futás közben. Felrohanok a lépcsőn, a megbeszélt helyen egy cetli a következő felirattal: „Ma Ön volt a második, aki megvárakoztatott! Nem tűröm el senkitől! Idióta újságírók!”

   Egy világ dőlt össze bennem, pedig én azt hittem hármat is vár. Nem vár, sőt nem is szereti az újságírókat! Már én sem kedvelem annyira, sőt semennyire, nem is értem miért akartam beszélni vele. Pedig biztosan büszke lehetett volna rá, ha ekkora kaliberű zsurnalisztával találkozhatott volna, mint én. 

 Budapest,2007.10.17.                                               

                                                          Zöldi Tamás

 

 

                                                    

 

 

 

Szerző: GreenTompika  2008.06.06. 21:11 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://greentompika.blog.hu/api/trackback/id/tr20507426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása