XXIX Olimpia - Peking 2008.
 

 

 

 

 

{{{PAGENAME}}}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Para, Olimpia

 

  Csakazértis: Hajrá Magyarország!!! Mi van itt emberek? Mi ez a hurrá-pesszimizmus? Ezt tudja a magyar, másra mutogatni, magunkban a hibát soha nem észrevenni. Igen, ebben bajnokok vagyunk. Világ kárörvendői egyesüljetek! Folyamatosan hangoztatta mindenki, hogy mennyire nehéz lesz olimpiai aranyat nyerni, mivel nagyon felzárkóztak azok az országok is, akik eleddig nem nagyon rúgtak labdába (lásd: vívásban Kína). Most mi van? Még véget sem ért az olimpia, de már most elkezdődött a sárdobálás (kár, hogy ez nem olimpiai sportág, bérelt helyünk lenne a dobogó legfelső fokán). Az igazi magyar vírtus, huszáros panaszkodás hallatszik Pekingből. Az ÁLLAM kevés pénzt ad, csúnya a csempe az uszodában, fakó színű a fű a lovardában stb., stb. Nem állítom azt, hogy nem adhatna Állam bá’ több pénzt az olimpikonjainknak, de ugyanúgy szüksége lenne a szabadidősportnak is a támogatásra. Hízik a magyar, fotelból, chipset zabálva szidják azokat az embereket, akik minden nap úsznak faltól-falig, reggel, délben és este azért, hogy négy év múlva neki játsszák el a himnuszt.

  Minden csak az anyagiakon múlna? Nekem senki ne próbálja bemagyarázni, hogy a kardcsapatunk 40-36-os állásról a koszos öltöző miatt kapott ki. Beutazhatták a világot, vívhattak mindenkivel, aki számít. Győztek is, nem is kevésszer. Aztán jött a kínai figura, mi meg vívhattunk a 7. helyért. Női tőrözőinkben is nagyon bíztunk eleitől fogva. Az amerikaiak tőrbecsaltak minket, a végén azért reménykedtünk egy (Mohamed) Aida áriában, de sajnos a Hattyú halálát láthatta a nagyérdemű. Egyáltalán nem mellékesen a csapattag Ujlaky Virginie, aki csere volt az amerikai elleni találkozón, folyamatosan demoralizálta a csapattársait. Figyelmeztetnie kellett a bírónak a magyar együttest, mert Virginie felállt a helyéről, amiért kizárhatták volna Mohamed Aidáékat.

  Kamuti Jenővel készítettem interjút, aki kétszeres olimpiai ezüstérmes, csapatban világbajnok tőröző, tehát „kissé” ért a víváshoz. Arról beszélt, hogy az ő idejében (1960-76) nem egyszer annyira kihajtotta magát a versenyen, hogy belehányt a sisakjába. Más felfogás volt akkoriban a sportolóinknál.

   Cselgáncsozóink is nagy reménnyel érkeztek Pekingbe, a célkitűzést nem érték el, reméljük a repülőt igen.

  A birkózóink megtették, ami tőlük tellett, de a szabályoknak köszönhetően „csak” Fodor Zoltán ezüstjének örülhettünk, mert örültünk neki, az biztos.(Felfoghatatlan, hogy egy pöttyös labda döntse el a továbbjutást. Sajnálom, hogy nem Dévényi Tibor húzgálta a labdát a zsákból, mert Tibi bácsi elintézte volna nekünk az aranyat.)

   Atlétáink közül Kővágó Zoltán arra panaszkodott, hogy nem utazhatott ki vele az edzője, ezért a formáját a döntőre állították be, otthon. Kicsit mókásnak tűnik, bevallom nem láttam Zolin semmiféle állítócsavart. Nem tudta megdobni a döntőhöz szükséges szintet, ezért nem jutott be a legjobb 12-be. Ilyen egyszerű az egész. Zavarta a felkészülésben, hogy elütötte egy részeg ember az autójával, amikor ő békésen motorozott. Fazekas Róbert eltiltását leöltve, a büntetését befizetve, a 11. helyen bejutott a döntőbe. Az ő edzője sem volt kint vele, ellenben dobott egy akkorát, ami elég volt a sikerhez. Szerényen nyilatkozott, hogy a 8. hellyel is elégedett lenne. Az már megint más lapra tarozik, hogy morálisan mennyire elfogadható, ha egy sportolót doppingoláson érnek, és ezért eltiltják, mi több elveszik az aranyérmét, a későbbiekben indulhasson olimpián. Fazekas indulhatott, és élt a lehetőséggel. Angliában, akit doppingoláson érnek, soha az életben nem indulhat az ötkarikás játékokon. Pars Krisztián, aki a fantasztikus 4. helyet szerezte meg kalapácsvetésben nem mutogatott senkire, magát okolta, amiért nem ért le a jobb lába a döntő dobásánál. Örülünk a helyezésének, ma ekkorát tudott dobni és kész.

   Cseh László, akinek egy pechje volt csupán: Michael Phelps, az úszófenomén.  Magyarországnak viszont óriási szerencséje van Lacival. Három ezüstérme számunkra arannyal ér fel, hiszen olyan tettet hajtott végre, amire csak a legnagyobbak képesek. Az utolsó ezüstjénél egy világ láthatta, amikor Cseh a fáradtságtól majdnem elájult az eredményhirdetésnél. Mindent kihozott magából, a 100%-nál is többet.

   Mincza-Nébald Ildikó bebizonyította, hogy az egy tussal elveszített elődöntője után is össze tudta szedni magát és kivívta magának a bronzot, és hazája megbecsülését.

   Mindent kezeljünk a maga helyén, ne hibáztassunk alanyi jogon minden olimpikont, mert nem hozta a tőle elvárhatót! Sepregessen mindenki a saját háza táján, és amennyiben úgy érzi, hogy maradéktalanul megtette, amit csak tudott, legyen az sportoló vagy sportvezető, akkor lehet keresgélni a felelősöket.

   Nekünk, szurkolóknak pedig semmi más dolgunk nincs, mint biztatni a magyar csapatot.

Hajrá Magyarország!

 

 

Szerző: GreenTompika  2008.08.18. 11:16 6 komment

Címkék: sport olimpia peking

A bejegyzés trackback címe:

https://greentompika.blog.hu/api/trackback/id/tr73620988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eszter · http://www.barok.try.hu 2008.08.18. 12:07:45

Hát, agy mondani szokták, minden éremnek két oldala van, tán az aranynak meg az ezüstnek is. Az a tragédia, hogy ezek azemberek az életüket teszik fel egy-egy percre, és aztán tizedmásodperceken múlik, hogy nem ők állnak a dobogó csúcsán. Az emberek ilyenkor fintorognak, a sportoló is csalódott, hiszen nem ezért küzdött éveken át... de vajon belegondolunk-e, hogy mi mennyi szenvedés és eltökéltség van a munkájuk mögött, és mit jelent ez ahhoz az egy tiemásodpechez képest, amin az eredmény múlott???

KG szerint doppingol az eész világ, és a magyarokat lenyomták doppingban. Nem tudom. Mellesleg, ugyan nem magyarázat, de sokat számít az is, h több ország van ma, mint 1992-ben vagy előtte: FÁK-utódállamok, Balkán is átrendeződött, szomszédjaink is... szóval nehezebb magasra jutni a dobogón. Ésigen, az utánpótlásneveléssel is gázok vannak. És nem, nem csak pénz, nem elsősorban pénz. Sok-sok hozzáállásbeli gond van itt Magyarországon.

Kucsy · http://www.kucsy.hu 2008.08.18. 15:35:11

Ha valaki a világon a második legjobb valamiben, akkor talán alapja van arra, hogy leszóljon egy bronzérmet /megjegyzem ilyen embertől ilyet még nem láttam/, de ugyanez a TV előtt vakarózva chipstől meg sörtől böfögve szerintem kicsit vérlázító, bármennyire tömegesen csinálja is a "magyar"...

Bery · http://www.facebook.com/berkes.peter 2008.08.18. 18:43:17

Hiába a sirám, hogy a költségvetés kiadási főösszegének 0,2%-átköltjük sportra. Nem tudunk versenyezni. Ellentétben Phelps-sel, az amerikai úszófenoménnal.

Írtam is róla egy posztot:

www.hellorepublic.com/2008/08/18/micheal-phelps/

Bigi 2008.08.18. 23:09:47

óóó írtam egy rohadt hosszú hozzászólást, erre amikor elküldtem, eltűnt :@

Mindegy. Beryhez fordulnék. Honnan szeded, hogy a költségvetés 0,2%-a megy sportra? És ha annyi megy, akkor abból mennyi szabadidő sportra, mennyi utánpótlásra, mennyi élsportra, mennyi létesítményfenntartásra, mennyi versenyek (világversenyek) támogatásásra, mennyi ADMINISZTRÁCIÓRA???? Szerintem ez a 0,2 hülyeség, vagy akkor lehet igaz, ha minden mozgással, sporttal kapcsolatos tevékenység benne van, de lehet még akkor sem.
Mellesleg sokkal inkább a sportra és a sportolókra, mint a "kisebbségiekre".... akikra több száz milliárd megy el évente ilyen-olyan jogcímen és semmi látszatja sincs.

Phelpsről meg csak annyit, hogy az aranyaiért járó pénzen felül az egyik szponzorától fog kapni 1 millió dollárt, már eddig is hummer meg ranger roverrel járt, az edzője mellett olyan spéci stáb vette körül, amiben matemaikus és fizikus is volt (ne kérdezd miért mit számolgathattak) külön orvos, gyógyszerész stb.... Csak neki.
Nem mellesleg pedig olyan körülmények között készülhet, amilyenrőla maygar sporotlók még álmodni sem álmodhatnak.... Egyébként meg phelpset fölösleges mondani, mert ő minden sportoló közül kiemlekedik. Szóval rossz példa. De ha már felhosztad akkor még tudnám sorolni a különbségeket.

Bigi 2008.08.18. 23:16:10

Egybként a sárdobálás nem vezet sehova, de egy tény, valaki(k) felelősök ezért. Az lenne a legjobb ha MINDEN illetékes magába nézne, levonnáa knzekvenicákat, kitalálnák merre kéne indulni, mit kellene csinál, de gyorsan, mert ha nem akkor Londonban hasonló, vagy még nagyobb pofonokba futhatunk bele. El kell dönteni, hogy akarunk komoly sportéletet, vagy sem.

Mellesleg még Peking sincs veszve, a kajak-kenusok és a vizilasztisok javíthatnak, kíváncsian várom mit csinálnak! Szurkolok nekik!

Bigi 2008.08.19. 08:13:47

Helyesbítenék, nem kérdőjelezem meg a 0,2%-ot. Vagyis megkérdőjelezem, mert nem hallottam, hogy mit mondott az állam, mert ugye ezt Schmidt Pál mondta csak. De amennyiben igaz amit mondott, akkor már helyes az a megállípításom, amit még este írtam, vagyis hogy ebben a 0,2%-ban minden benne van, ami egy kicsit is a sporthoz, az egészséges életmódhoz tartozik. Úgy meg tényleg kevés.
És szerintem már eleve sokan félreértik a dolgokat. Nem 1-1 sprtolónak kell több pénz, hanem a szövetségeknek, a kluboknak, meg persze a létesítmények és más körülmények javítássára sem ártana, mert majdnem mindenhol azokban a csarnokokban, termekben, pályákon edzenek, amiket még anno a KÁDÁR-rendszerben építettek (akkor még volt is sportélet).
Szóval magábana sportban nincs pénz. Az utánpótlásban nincs. És amit már egyszer leírtam, csak az a hosszú kommentben volt és eltűnt, amikor frissítettem, hogy nálunk az a legnagyobb baj, hogy pont emiatt a "személyi" finanszírozás miatt mondjuk egy Kovács Katinak jó élete van, meg egy Cseh Lacinak jó élete van, de az utánuk következő országosan második, harmadik, negyedik, ötödik sportolónak meg nincs. Persze hogy anagnevek többet érdemelnek, de ha a mögöttük lévőket nem becsülik kellőképpen, akkor azok előbb utóbb abbahagyják, lévén sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülésben sem részesülnek. Mert hát ugye nálunk csak a legjobb számít, a többi mehet a kukába. Csak ebből következik az, hogy van egy sportágban egy jó sportolónk és utána meg kampec.
Iszonyú pénzeket ölnek a kajak-kenuba és van is eredménye persze, csak észre kellene venni, hogy rajtunk kívül gyakorlatilag senkit sem érdekel. Az is lehet, hogy előbb utóbb kikerül az olimpiáról, hiszen nagyon rezeg már a léc. Ugyanez az öttusa. Mindekettőt imádom, de sajnos egyik sem egy nyugaton népszerű sport. Viszont van egy csomó, amit meg nyugaton és a tengerentúlon nagyon nyomnak, itt meg szarba sem vesznek. Lásd triatlon. Ausztráliában szinte nemzeti sportág, az amerikaiak imádják, azt mondják róla a 21 század sportja. Magyarország ebben is csak akkor fog eszmélni, amikor már késő. Hiába volt kint egy férfi és egy nő MO-ról az olimpián, Szabó Zita itthon sem a legjobb triatlonos, Kuttor Csabi meg egy héttel ezelőtt tudta meg egyáltalán, hogy indulhat. Már eleva a kvalifikációja sem egyszerű, mert gyakorolatilag két éven keresztül utazgatni kell a világban világkupákra, ami ugye főként a tengerentúlon, illetve ázsiában van, mert csak úgy lehet kvalifikációt szerezni. Na az mennyi pénz? És akkor van egy EB, vagy VB és a válogatottat nem finanszírozza a szövetség (mert nincs miből), hanem úgy van, hogy ha 1-6 helyen végeznek, akkor teljesen visszatérítik, ha 6-12 akkor 50%, asszem még 12-18-nál van 25%, de ha 18 fölött végzel, akkor meg saját költségen lehetsz válogatott. Erre nem mondok semmit. Ez alapján ki vállalja be, hogy mondjuk Vancouverbe (Kanada) lévő VB-re kimenjen önköltségen???? Fél millió legalább repül mindjárt, és ha mondjuk bejön egy defekt, vagy egy görcs, akkor abból semmit nem is kap vissza az ember. Ilyen szempontból az atlétika meg az úszás százszor jobb, mert ott akár itthon az uszodában is megúszhatja valaki a szintet és már mehet is olimpiázni. Visszatérve, számtalan olyan sport van, amit jobban kellene nyomni, mert annak bérelt helye van az olimpián. Kajak-szlalom például. Vagy pályakerékpár. Pályakerékpárban kiosztanak vagy 12 aranyérmet (nem tudom pontosan) ha nem egy rohadt betonos pálya lenne az országban, az is pesten, akkor abból is lehetne valami. Állítólag lovas nemzet vagyunk, mégsem indulunk egy lovas számban sem, pedig abból is van vagy 6-8, íjászat dettó. Bár hol vannak már a hátrafelé nyilazó őseink....Gumiasztal: mindig a cirkuszasainkat istenítik, ilyen jók meg olyan híresek, nehogymár ne tudnának ugrálni egy trampolinon. Apróságok, de innen kellene indítani. Na meg a röplabda ésa strndröpi. Ezen vagyok kiakadva, hogy nálunk egyik sport sincs sehol, holott jóval több embert érdekel, mint mondjuka vízilabda...Természetesen a vízilabdát sem kell hanyagolni, csak jó lenne, ha lenne egy másik csapatsport is, ami eredményes lenne. Mert a vízilabdával is az a baj, hogy szinte csak mi és a volt jugoszláv államok játszák....
Baromira el vgyunk maradva, gondolkodásban is, meg anyagi ráfordításban is. És hangsúlyozom nem arról beszélek, hogy a nevek kapjanak több pénzt, hanem hogy maga a sportfinanszírozás legyen nagyobb. És az is tény, hogy ez nem csak az állam dolga, jócskán kellenének a szponzorok is. De MO-n az üzleti élet szereplői csak a saját zsebüket tömik, nem fektetnek be semmibe. Az a minimális összeg amit löknek, az meg semmire sem elég.
Szóval nem becsülik a sportolókat, csak azt, akik tényleg a toppon vannak. Kicsit olyan ez, hogy ausztriában egy sokadligás focista is vígan megél és százszor jobb körülmények között készülhet, és az csak ausztria, ami nem egy fottball nagyhatalom. Ugyanez van minden szinten nálunk is. Cseh Laci, Gyurta Dani vígan él, a többi a töredékét sem kapja meg annak, mint ők. És iylenkor, ha felnőtt emberről beszélünk, kénytelen eldönteni, hogy abbahagyjae a sportot és elmegy dolgozni, vagy pedig sportol tovább éhbérért. Mint már mondom a második vonalas sporotlókról beszélek, akiket semmibe néznek. Ők max főiskolás korukig tudnak sportolni, mivel utána nem lesz rá idejük.Az élsportolónak nem elég ugyanis anapi 1, másfél óra edzés, ráadásul ha előtte meg dolgozik, akkor könnyen megtapasztalható, hogy mennyire lehet majd színvonalas az az edzés. És pont emiatt ezek a sportolók előbb utóbb abbahagyják, mivel kevesebb edzés melett kevsebb az eredmény. Magyarán nem lesz értelme előbb utóbb. De így meg szinte csak a NEVEK maradnak. A baj akkor jön, ha ők is befejezik pályafutásukat, mert akkor meg nem marad mögöttük senki....

De egyébként meg miről is beszélünk? 4, 5, 7, 10 helyeket tartunk kudarcnak! Könyörgök nem a szomszéd falu sportolói ellen küzdenek, hanem a világ legjobbjaival! Szerintem már az is nagy eremény, hogy ilyen körülmények közül ilyen eredményt elérnek.
Az úszókat mindenki isteníti. Nos, szerintem nem sok olyan ember van az országban, aki nálam jobban szereti az úszást, de ki kell emelni, hogy ők sem szerepeltek valami jól. Ha nincs Cseh LAci (megint a NÉV ugye) akkor az úszók is égnek. Legalábbis szerintem, mert ha egy vívónál kudarca negyedik, nyolacdik hely, akkor egy úszónál is lehet az. LAci nélkül nem lett volna érem. Az máskérdés, hogy majdnem mindenki megjavítota alegjobbját, de az is mire volt elég? 20. körüli helyekre. Kivéve persze Gyurta Danit, akit 5. lett, Kis Gergőt, aki 400vegyesen 6. és a 4x200 női gyorsváltót, akik szerintem még Lacinál is nagyobb eredményt értek el, hiába lettek "csak" hatodikok. Az baromi nagy meglepetés volt, és baromi nagyot mentek. Nekem az volt a csúcs. Cseh LAcitól vártuk, tehát az majdhogynem természetes. De a csajok...húh. Egyébként Csehnél is a 200pille volt a legnagyobb úszás, a másik két vegyes mondhatni papírforma, bár 200 vegyesen szerencséje volt, mert a lochteban nincs benne a 200hát döntő, akkor simán verte volna lacit. Még talán phelpset is. De mint tudjuk a sportban nincs ha. Közhely, de így van.
Még két dolgoról, aztán befejezem, mert már így is rohadt hosszú, de mivel mondhatom, hogy nekem egyelőre még a sport az életem (annak ellenére is, hogy nem avgyok élsportoló) órákat tudnék erről beszélni.

1. Fazekas: rohadtul örülök neki, hogy siekrült megdobnia a szintet és annak is, hogy legjobb magyarként egyedül ő jutott döntőbe. Megérdemelte. Azok után, hogy mit kapott anno, min kellett keresztül mennie szerintem fanatsztikus teljesítmény. És nagy elégtétel lehet számára is. Bebizonyította, hogy doppingeset ide, doppineset oda ő a legjobb, vagy legalábbis fejben ő a legfelkészültebb. Kívánom, hogy a döntő is sikerüljön neki jól.

2. Újlaky Virgin. Értem én Kamuti Jenőt, meg a vívószövetséget is, de én elolvastam Vrigie nyilatkozatát is. És kezdek neki adni igazat. Ajánlom mindenkinek, szerintem fent van több helyen is a neten. Szóval ez is szar ma Magyarországon. A NEVEKnek bérelt helyük van, és szinte bererülni nagyon nehéz egy olyan sportágban, amit nem mérnek. (stopperrel avgy centivel) Szóval Bernát Zoltán is ne ígérgessen, ha tudja, hogy úgysem tartja be. Még mindig nagyon nagy a bürokrácia a sportban (is). Nem kéne ez. Sok okos ott ül és fogalma sincs semmiről, meg jön azzal egyik is meg másik is, hogy mi volt 20 meg 30 éve. Az volt, elmúlt. Változtak a szabályok, áthelyeződteka sportdiplomáciai súlyok stb. Kamuti Jenőt meg tisztelem és becsülöm, de ő is a sportbürökrácia elég előkelő helyén ülő emberkéje, aki nem biztos, hogy a legjobban látja a dolgokat...Plusz, ahogya fociban úgy más sportágban is, akit ki akarnak csinálni, azt ki fognak...

Még visszatérve a pénzre: majdnem minden sportra igaz, de most a vívóknál jött ez elő: ma Magyarországon 40 darab vívóedző van, de ebben benne mindenki. A legjobbakat meg elcsábítják külföldre. És én teljes mértékben megértem, hogy nem maradnak itt, mert ott több pénzt is kapnak érte, és jobban meg is becsülik. Pusztán hazaszeretetből kellene itthon maradniuk? Nem hiszem én. Ha kint többszörösét kapják, akkor hagyj mennyenek. És mennek is. És ez már tisztán szakami dolog, hiszen ha a jó edzők kimennek külföldre, akkor kik maradnak itt? Na itt kezdődnek a dolgok. És mondja valaki hogy nem a pénz kérdése. Dehogynem. Undorító dolog, de minden a pénzről szól. A sportban is. Sajnos. De így alakult a világtrend. Elég csak a focival párhuzamot vonni....
Vagy felvesszük a harcot és az iramot, vagy feladjuka küzdelmet. Csak el kéne dönteni mit is akarunk.

Csak még egy mondat: MOL reklám: "Sprtolóink sikere az ország sikere" Igen? Olyankor mellettük állunk, de ha nem jönnek az eredmények, akkor meg leköpjük őket? Akkor mondjuk ki ezt is: sportolóink kudarca az ország kudarca.

Szerintem az lenne a minimum, hogy most is legalább annyian menjenek ki a reptérre majd az olimpikonok elé, mintha 10 aranyat nyertek volna, hogy érezzék, hogy nem csak akkor szeretik őket, ha nyernek, hanem akkor is ha éppen nem jön ki úgy a lépés!

most már tényleg befejztem, bár még tudnák mit hozzászólni. :-)
süti beállítások módosítása