Pesti mese

  Egyszer Volt, másszor Watt, volt egyszer egy szegény legény. Ez a szegénylegény nem érezte jól magát a bőrében, szeretett volna újra tehetős ember lenni. Csórikámnak mostanság nem megy valami jól, saját elmondása szerint rosszabbul él, mint hat éve. Meghiszem azt! Az volt ám a jó világ! ... Neki.

   Ahogy telt, múlt az idő Orbit Vektor egyre jobban érezte, hogy valamit tennie kell, nem nézheti tétlenül, amíg ez a galád Nyúlcsáp Fegyenc ellop előle mindent az állami kincstárból. Rögvest szólt hű szolgáinak, dr. Makula Istrángnak, Vitéz Nagybajuszú Bővér Zászlónak és Brancs Tanácsnak (régi jó barátja, aki azért eléggé elfoglalt ember, de két házasságkötés között azért ráér segíteni), hogy azonnal hívják össze a népet a Turul térre. Természetesen a nép jobbik és nagyobbik felét. (náluk megoldható az is, hogyha valamit a mértani közepén kettévágunk, abból lesz egy fél, meg egy nagyobbik fél). Őrjöngő tömeg várta, hogy a pulpitusra lépjen Dr. Retorika, az igazmondó kisiparos, vagyis Orbit Vektor.

-     Vektor! Vektor! Vektor!- harsogta az embertenger.

-     Isten hozott titeket, köszöntöm a megjelent 1,5 milló ősmagyar szittya barátomat!

-     VIVA la' Philips! VIVA la' Philips! - így a nép.

-     Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! - még ígyebb Philips.

-     Ne Izélj Philips, ezt a végén mondom! - fortyant rá Vektor.

-     Bocs, Főnök, legközelebb jobban figyelek.

-     Ha lesz legközelebb...na, mindegy, kezdjük!

-     Magyarok, férfiak és asszonyok, hallgassátok Orbit vezért! -üvöltötte önkívületi állapotban a mikrofonba a műsort félrevezető.

-     Kedves barátaim! Tűrhetetlen, hogy ez a zsarnok Nyúlcsáp Fegyenc kifossza szép hazánkat és nekünk, igaz magyar polgároknak ne jusson semmi!  Juszt se engedjük! Se Csintalant!

-     Nem tűrjük, nem engedjük!

-     Tűrhetetlen, hogy a saját országunkban megtűrt emberek legyünk!

-     Nem tűrjük, nem tűrjük!

-     Na azért, én is így gondoltam.

-     Vektor! Vektor! Vektor!

-     Elég legyen!

-     Vek…- kezdett bele bizonytalanul a rajongótábor.

-     Na jó, még egyszer mehet!

-     Vektor! Vektor! Vektor! - zúgott az éterben a megkönnyebbüléstől fellekesült sokaság. 

-     Láthatjátok, hogy arany szívem van!

-     Látjuk, látjuk!

-     Itt van ez a gazdasági világválság, itt van újra. Talán nem kell mondanom, hogy kinek a hibája ez, és ki az a személy, aki miatt még Amerika is romokban hever.

-     Nyúlcsáp takarodj! Nyúlcsáp takarodj!

-     Kedves hölgyeim és uraim, én tudom a megoldást! Itt már csak a Jóisten segíthet, vagy én. Sajnos a Mindenható nagyon elfoglalt, de szerencsére ÉN pont ráérek.

-     Szerencse! Szerencse!

-     Bízzatok bennem elejitől fogva, és meglátjátok, hogy eljő Magyarország arany CORA! Az atya, a fiú és a magam nevében:

Á, nem.

Butapesti rege

         Réges-régen, amikor még élt a kommunista ifjakban az apáik reménye, főhősünk már akkor tudta, hogy mitől döglik a légy. Van, aki még a mai napig még csak nem is sejti a titkot. A KISZ-fiúból felnőtt lett, a szovjetből meg lett lett, de ez egy másik történet. Megnősült, talált is magához való vászoncselédet Apró hibával, de annál nagyobb kapcsolatrendszerrel. A gyermeke növekedett, a vagyona meg gyarapodott. Milliomosból milliárdossá vált és egy szép napon gondolt egy merészet, aztán rájött, hogy ez túl merész, ezért gondolt egy kevésbé merészet és politikusnak szegődött annak ellenére, hogy a bőre fölött és alatt is pénz leledzett. De ez nem csillapította az éhségét, még többet szeretett volna elérni. Gondolkodott, töprengett, majd megint töprenget, és ez így ment hosszú-hosszú másodperceken át, gondi, töpi, gondi, töpi, aztán jött az isteni szikra.

-        Heuréka!- kiáltott fel Fegyenc. Miniszterelnök még nem voltam!

-        Ha rajtam múlik nem is leszel sokáig!- kurjantott át a másik meséből Vektor.

-        Ki szólt hozzád, te kis töpszli!

-        Hazaáruló!- döfött oda a töpszlinek nevezett mélynövésű óriás.

-        Kuss legyen, húzzál vissza a saját mesédbe Öcsi!- ripakodott rá a mesélő.

-        Úgyis megfigyeltetem ezt a mesét is, úgyhogy hiába zavarsz el, ostoba. – kuncogott a néhai bajusza alatt a hívatlan vendég, és azzal a mozdulattal vissza is ugrott a saját sztorijába.

-   Lári-fári, az ember még egy mesében sem lehet biztonságban! – zsörtölődött a regnáló miniszterelnök.

-    Csak azt tudnám, hogy ilyenkor hol van az ORTT? – kérdezte kicsit feldúltan a narrátor.

-   Szerintem a Kooperációs-tengeren túl. – jegyezte meg a humoráról nem éppen híres kormányfő.

-    Könnyen lehet, még ezen sem lepődnék meg. Ellenben van egy rossz hírem Fegyó, lassan itt a mese vége, a szponzorok pénzéből csak ilyen rövid történetre futotta.

-    A hétszázát! Ebben a kurva országban még a mese is ilyen rövid? Ha esetleg felvennék hitelt, és abból fejeznénk be a történetet illő módon?

-     Szerinted ki adna neked hitelt?

-     Ez igaz. Igen, ezt jól megcsináltam magamnak. Lehetséges, hogy elkúrtam a renomémat?

-     Nem kicsit, nagyon.

-    Talán ez a világválság még jól jöhet nekem, és esetleg visszaszerezhetem a nép bizalmát. Áruld el, hogy  happy enddel zárul a mesém?

-     Igen, azzal, csak nem neked…