A Borbély-műhely sztárvendégeivel készítettünk interjút, és utána erről, vagy ezzel kapcsolatosan írnunk kellett egy cikket.

Műhelyvezető tanár: Dr. Borbély Zoltán ügyész, a Fővárosi Főügyészség szóvivője

  Nyíl úgy érzi a helyén van, de aki egy kicsit is benne van a szakmában az tudja, hogy ez nincs így.

Zöldi Tamás jegyzete

Ritka nagy szerencse, hogy egy leendő újságíró, legelső interjúját gyerekkori kedvenc labdarúgójával készíthesse. Nekem megadatott ez a lehetőség, ami egyszerre tűnt pofon egyszerűnek és pokoli nehéznek. Kérdések kavarogtak a fejemben, közben azon törtem a fejem, hogy melyiket tegyem fel a több tíz közül. Csak látszólag könnyű olyasvalakitől kérdezni, akiről nagyon sok információnk, esetleg saját élményünk is van. Persze ez még mindig kellemesebb állapot, mintha semmit nem tudnánk az interjúalanyról. Furcsa harc dúlt bennem, egyszerre voltam a rajongó, a puszta érdeklődő és megpróbáltam - ez volt a legnehezebb - hidegfejű riporter is lenni.

   „Nem leszek edző a Fradiban, ha nem hívnak.”

    Nyilasi már az első kérdéscsomagomnál – ami három kérdést is tartalmazott – rögtön megcsillantotta finoman, hogy tőle lehet tanulni a riporter szakmát is, nem csak a labdarúgást. Lenyűgöző közvetlenségével, ugyanakkor vérprofi kinyilatkoztatásával, már az első percben magával ragadta a nézőket és engem egyaránt. Nem járna itt, pontosabban nem sántikálna itt a magyar foci, ha ilyen mentalitású és szakmailag hozzáértő egyéniségek segítenék a magyar futball felemelkedését, mint Nyilasi Tibor. Számomra felfoghatatlan, hogy  Kisteleki István, aki valljuk be egy bukott edző, tizenvalahány klubbal a háta mögött, ahol edzősködött, élet és halál ura legyen a nemzeti labdarúgásunkban. Az összefonódások, a holló a hollónak effektusok miatt egyhamar nem fog a magyar foci kikecmeregni ebből a mély gödörből. Persze ideig-óráig lehet örülni kisebb-nagyobb sikereknek, akár megverjük az aktuális világbajnokokat, akár nem, ahhoz még rengeteg idő és legfőképpen türelem szükséges, hogy változzon valami. Kisteleki mit remél? Attól várja a felemelkedést, ha egyszemélyes döntéssel kizárja a Ferencvárost az első osztályból, dacolva ennek minden következményével? Az szolgálja a honi érdekeket, hogy  bohócot csinál Várhidi Péterből, aki a bohócsipkát felvéve végigjátssza ezt a kutyakomédiát? Hol élünk? Ki lesz az a személy, aki ki mer állni a közvélemény elé és fittyet hányva a pillanatnyi egzisztenciális helyzetére, meg meri mondani, hogy Kisteleki István alkalmatlan az MLSZ elnöknek? Természetesen senki ne reménykedjen abban, hogy a Mr. President saját maga eljut erre a következtetésre. Ugyan kérem, ez Magyarország! A következménynélküliség országa.