Néző vagyok, és nem mentelek ki!

A klónműsorok támadása

   Újra indul a tahóságshow a két rivális kereskedelmi adón, most is a celebekkel próbálják eladni az eladhatatlant. Nem Győzi az ember kipihenni a Gáspár család „hétköznapi” életét bemutató epizódok fáradalmait, és máris szomszédok lesznek Etus, Vágási Feri és Taki bácsi helyett: Horváth Évi, Falusi Mariann és Soma egy dél-amerikai dzsungel lakóparkjában. Természetesen a TV2 sem volt rest, és Frei Tamásnak hála, kitalált egy teljesen „egyedi” műsort! Sztárok a fejükre estek, ha jól emlékszem ez a becses címe a példa nélküli produkciónak. Egy igazi galandshow-ra számíthat a nagyérdemű!

   Alkalmam volt megkérdezni a Csakittéscsakönöknek Tamást, hogy mennyire motiválta a TV2-t az a tény, hogy az RTL klub már előhozakodott korábban egy meglehetősen hasonló műsorszámmal. Frei azt válaszolta a szájszervével, hogy ők találták ki hamarabb, ergo az RTL klub másolja a TV2-t. Csak azért nem kérdezem meg erről a másik felet, mert a válasz előre borítékolható.

Érthetetlen, hogy egy csatorna nem tud kitalálni egy olyan műsort, aminek nincsen meg a konkurens adón a klónja. Semmi kockázat, egyénieskedés, inkább fusson párhuzamosan két hasonlóan sz*r műsor, mint kipróbálni valami újat, amivel egy jót lehet égni adott esetben, ha nem jönne be a számításuk. Karöltve bandukolnak a kitaposott ösvényen, és fittyet hánynak arra, hogy az út, amin haladnak zsákutcába vezet. A „sztárjaink” pedig nyugodt szívvel asszisztálnak ehhez, vígan vonulnak be a dzsungelbe és csinálnak magukból bohócot, majmot (stílszerűen) és szép lassan elkiszeltündésedik az egész magyar sztárpaletta. Ezen személyek, akik ebben az össznépi szellemi színvonal leromboló akcióban domborítanak a gyűjtőneve: médiaprosti. „Eladó, kiadó az ismertségem, akár részletre is! Ha bogarat kell ennem ehhez, akkor bogarat eszem, ha finganom kell a kamera előtt, már pucsítok is hozzá. A lényeg a pénz, és a becses nevem forgása a köztudatlanságban!” – akár lehetne ilyen is egy szakmai motivációs levél a műsor jelentkezői közül.

   Az éremnek két oldala van (minimum), mint tudjuk, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni magát a Nézőt. Csak a szemlencséjükkel a televízió képernyőjét érzékelő humán erőforrások tudnák eme rossz irányba evező médiahajót a helyes útra kormányozni. A kérdés az, hogy mennyien vannak azok, akik ezt az irányt nem tartják jónak? Az is lehet, sőt ez tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a nagyérdemű publikum nagyon jól szórakozik ezen nagy szellemi kihívásokkal átszőtt produktumok láttán és hallatán. Akkor meg mit hőzöngöm én, a kisebbség? - tehetné fel joggal a kérdést egy antihőzöngő kisiparos. Szeretném hinni, hogy ezen sorok nem lesznek pusztába írottak, és elgondolkodnak azok, akiknek nem károsodott az agya teljes mértékben a túlzott Mónika show fogyasztása révén, hogy van még kiút ebből a szellemi szakadékból.

  A magam részéről leengedek egy kötelet, bízom benne, hogy vannak még túlélők odalenn…